Pesti Srácok

Sarkozy összeollózta Orbán illiberális beszédeinek lényegét – a francia sajtó ünnepli érte

Sarkozy összeollózta Orbán illiberális beszédeinek lényegét – a francia sajtó ünnepli érte

Nicolas Sarkozy történelmi támogatói előtt, Saint-André-lez-Lille-ben elmondott beszédét ünnepli a francia sajtó. A volt francia kormányfő beszédében nekiment az elitben többséget alkotó kisebbségnek, amely gondolatrendőrségként működteti a politikai korrektséget.

Sarkozy meghirdette azon nemzeti politikát, mely révén fel lehet számolni a népképviseletet mellőző, a politikai korrektséget gondolatrendőrségként funkcionáltató elitek korszakát. Beszédében kitért a franciákat érintő egyik legfőbb kérdésre is, miszerint

PestiSracok facebook image

„A politikai korrektség olyan taburendszer, amely megfoszt az őszinte beszédtől” (O.V.)

Elmondása szerint ez a kérdésfeltevés megmagyarázza azt a fájdalmat, amit több millió férfi és nő érez az országban, akik évek óta attól szenvednek, hogy nem értik meg őket, nem számítanak rájuk és nem is képviselik őket. Hozzátette, hogy a francia történelmet meghazudtoló módon egyre inkább kezd elhatalmasodni a feladás érzése a politikai elit egy részében, amely betegségként terjed. Kiemelte, hogy e kór „azoké, akik megmondják, mit kéne gondolnunk. Azoké, akik úgy gondolják, tudják mi a megfelelő, miről kell beszélni és miről kell hallgatni. A feladás betegsége az, amikor az elitek nem érzik a közakaratot, sem az erőt arra, hogy megvédjék Franciaország történelmét, kulturális és morális identitását, és ugyanígy lelki identitását.”

Sarkozy a migráció kapcsán élesen bírálta azokat, akik nem voltak hajlandóak elismerni, hogy a tömeges illegális bevándorlás rendkívüli probléma:

Már Franciaországban is kezd nem álprobléma lenni a bevándorlás

A probléma abból adódik, hogy egyre inkább kezd elhatalmasodni a feladás érzése a politikai elit egy részében, amely betegségként terjed. Sarkozy szerint e kór azoké, akik megmondják, mit kéne gondolnunk. Azoké, akik úgy gondolják, tudják mi a megfelelő, miről kell beszélni és miről kell hallgatni. A feladás betegsége az, amikor az elitek nem érzik a közakaratot, sem az erőt arra, hogy megvédjék Franciaország történelmét, kulturális és morális identitását, és ugyanígy lelki identitását.

Hozzátette, hogy csupán egy kisebbség gondolja úgy, hogy nincs migrációs válság, nincs probléma a kisebbségek beilleszkedésével és nincs nemzetbiztonsági probléma sem. Azonban a többség pontosan az ellenkezőt gondolja. Ám sajnos a kisebbség az, aki, dönt és aki megegyezett arról, hogy mit kell mondani vagy gondolni. Így a volt államfő szerint, a politikai korrektség azok gondolatrendőrsége, akik kisebbségben vannak az országban, de többségben vannak az elitben. Sarkozy szerint ezt teljes mértékben el kell utasítania mindenkinek.

A teljes francia sajtó kiemelkedő fontosságú, programadó beszédnek ítélte meg az egykori államfő gondolatait.

magyaridok.hu kép: lexpress.fr

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.