Cserháti: Nem érdekeltek a kórházak a beteg rehabilitációban
Nyugat-Európához képest le vagyunk maradva a beteg rehabilitáció területén. Cserháti Péter az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatója, aki a közelmúltban még miniszteri biztosként irányította a rehabilitációs ellátás fejlesztését, azt állítja, nem csak a rossz szemlélet a gond, hanem az, hogy a kórházaknak ma nem érdekük súlyos és drága eseteket ellátni.
A rehabilitációs ellátás ma Magyarországon még nincs azon a szinten, mint Nyugat-Európában – állítja Cserháti Péter. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatója, aki a közelmúltban még miniszteri biztosként irányította a rehabilitációs ellátás fejlesztését, azt mondja: míg nálunk az egészségügyi kiadások aktuális egyensúlya a fő szempont, Nyugaton hosszabb távra gondolkodnak, és arra törekszenek, hogy akinek és amennyire csak lehet, minél gyorsabban helyreállítsák az egészségét.
Cserháti szerint magát a rehabilitáció fogalmát is újra kell definiálni, levágva róla az olyan „mellékágakat”, amilyen például a szanatóriumi kezelés volt korábban. Ez az ellátás mára már más formában működik, viszont a rehabilitációtól a mai napig nem sikerült elválasztani a krónikus ellátást. Így bár hivatalosan jelenleg nagyjából 17 ezer ágyon folyik rehabilitációs ellátás, ezek egy részén betegápolás zajlik. Ennek az is oka, hogy az ilyen osztályok, kórházak fix napidíjat kapnak az ellátásért, és csak egyes kiemelt intézményekben követik valamennyire bizonyos szorzók a beteg állapotát és azt, hogy az illető mennyire összetett rehabilitációt igényel. A kórházaknak tehát gazdasági értelemben ma nem érdekük súlyos és drága eseteket ellátni, hiszen a kapott pénzből könnyebb „kigazdálkodniuk” egy csípőprotézis-beültetés utáni járóképesség-helyreállítást, mint egy súlyos agysérült komplex rehabilitációját. Mert míg az előbbi beteg kezelése néhány hétig tart és többnyire nem igényli több szakember részvételét, az utóbbi beteg ellátásához egy 20-25 fős, többek között orvosból, ápolóból, gyógytornászból, szakpszichológusból, logopédusból, ortopéd műszerészből és szociális munkásból álló teamre van szükség, akik hónapokon át foglalkoznak a pácienssel.
Azért, hogy ez a különbség a finanszírozásban is érzékelhető legyen, a szakma egy kísérleti programot indított az egyes kezelések időráfordításának felmérésére – mondta az OORI főigazgatója. Az eredményeket a Magyar Rehabilitációs Társaság napokban kezdődő, 50 éves jubileumi konferenciáján fogják értékelni. Ezekkel az adatokkal szeretnék pontosítani majd a szintén a nemrégiben kialakított szakmai protokollokat, hogy végre pontosan meg lehessen határozni, mennyi szakemberre, időre és pénzre van szükség az egyes betegcsoportok – gerincvelő-, koponya-, végtagsérültek stb. – rehabilitációjához. Cserháti Péter reményei szerint várhatóan 2018-ra egy új finanszírozás is életbe léphet, ami a jelenleginél sokkal inkább érdekeltté teszi majd a kórházakat a betegek valódi rehabilitációjában.
Forrás: Magyar Idők
Fotó: MTI; Sóki Tamás
