Pesti Srácok

Francia újságíró boncolgatja a magyar néplelket

Francia újságíró boncolgatja a magyar néplelket

Szorongás az eltűnés miatt címmel jelent meg Párizsban Françoise Pons kötete, amelyet kedd este mutattak be a Párizsi Magyar Intézetben. A Közép- és Kelet-Európával foglalkozó francia újságírónő esszéje a brüsszeli Éditions Nevicata kiadónak a Néplélek elnevezésű sorozatában jelent meg.

– olvasható a kötet borítóján. A szerző célja az volt, hogy a Franciaországban sokszor túlozva és karikírozva bemutatott kortárs Magyarország összetettségére és finomságaira irányítsa rá a figyelmet. A Magyarországot három évtizede rendszeresen látogató újságírónő személyes tapasztalatai és benyomásai alapján írt kötetben úgy véli, hogy a XVI. századtól elszenvedett török, Habsburg, majd szovjet elnyomás következtében az eltűnés miatti szorongás hatja át a magyarokat, amit felerősítenek a trianoni szerződés következményei, az ország területe kétharmadának és a lakossága közel hatvan százalékának elvesztése.

PestiSracok facebook image

A magyarok a szerző szerint meg nem értettnek és áldozatnak érzik magukat, miután a traumát még mindig nem dolgozta fel az eltűnt nagyság iránt nosztalgiázó társadalom, a politikát is az identitás fennmaradásának érzése hatja át és határozza meg az irányvonalát. Ugyanakkor a magyarok nagyon szeretnek élni, a nyomasztó múlt miatti depresszió feloldásáról tanúskodnak a balatoni nyarak, a fürdőkultúra vagy a Sziget fesztivál is.

A kilencven oldalas könyv második felében interjú olvasható Ablonczy Balázs történésszel a trianoni szerződésről, Lackfi János költővel a magyarok pesszimizmusáról, Soós Eszter Petronella politológussal pedig Orbán Viktor politikájáról. A kötet bemutatóján rendezett kerekasztal-beszélgetésen a szerző mellett részt vett Deme Tamás szociológus és Marie-Elizabeth Ducreux, a francia tudományos akadémiának megfelelő CNRS kutatója.

MTI

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.