Leisztinger Tamás: "olyan, hogy valaki teljesen független legyen, pláne üzletemberként, nem létezik"
Leisztinger Tamás nagyvállalkozó úgy érzi, „nagy százalékban” a saját kezében van a jövője – derül ki a Magyar Narancs által készített interjúból. A korábban MSZP-közelinek tartott milliárdos agrárvállalkozásának és szállodaláncának egy-egy része eladás után Mészáros Lőrinchez köthető cégekhez került.
„Olyan, hogy valaki teljesen független legyen, pláne üzletemberként, nem létezik” - válaszolta Leisztinger Tamás, amikor a Magyar Narancs újságírója „független, de inkább baloldali” üzletembernek nevezte. „Nem ennek a rendszernek vagyok a gyermeke” - tette hozzá. Elmondta, hogy már várta a 2010-es váltást, mert
Gyurcsány Ferenc utolsó miniszterelnöki évében méltatlan dolgokat művelt,
és úgy érezte, ennél csak jobb lehet.
„Azt vártam, hogy az Orbán-kormány racionális döntéseket fog hozni” - mondta a vállalkozó, majd arra a kérdésre, hogy teljesültek-e ezek az elvárások, kitérő választ adott: „az ember nehezen tudja pozicionálni magát”, majd később hozzátette: „ha túl nagy ellenséged kerül túl magasra, az nem egészséges.”
Leisztinger a fociba is beszállt, a Diósgyőr csapatát vette meg, melyet Csányi Sándor, az MLSZ elnöke ajánlott neki. Csányival egyébként nem csak a fociról, hanem agrárügyekről, politikáról is szokott beszélgetni. A nem túl jó állapotban lévő klubnak „pusztán az érkezésemmel olyan hitet adtam, amivel komoly felelősség is jár”, ezért foglalkozik vele még ma is. A híreszteléseket, miszerint Mészáros Lőrinc érdeklődött volna a csapat iránt, tagadta.
A legismertebb azonban agrárvállalkozásai miatt lett, 11-12 éve kezdett bele a bioetanol alapanyagát képező kukorica termesztésébe. Az üzlet azonban nem sikerült jól, mert a lejárat előtt megszűnt a támogatás: „egy kormánydöntés értelmében az 1200 hektár fölötti földekre járó támogatás lement úgy 30 százalékra”, így a hiteleket nem tudta fedezni az utolsó években befolyó jövedelemből. „Jóval kisebb profitnak sokkal nagyobb lett a kockázata is”, végül nagyjából tízmilliárd forintos veszteséget sikerült felhalmozni.
Spéder Zoltánnal csak egyszer találkozott Leisztinger Tamás, egy kézfogás erejére, a Spéderrel történteket pedig úgy kommentálta: „aki adta, elvette.” Véleménye szerint Simicska esete kicsit más, mert ő „azt nem veszítette el, amije volt, csak növekedése és a jövőképe lett oda”.
Arra a kérdésre, hogy melyik gazdasági ágazat tud függetlenül működni, ezt válaszolta:
Olyan nincs, hogy valaki a regnáló hatalom ellen legyen, ezt mindannyian megtanultuk az elmúlt 20 évben. Naivitás, hogy lehet itt vitézkedni. Dehogy lehet.
Leisztinger a turizmus jövőjét pozitívnak ítélte, ennek ellenére a tizenkilencből tizenöt szállodáját eladta. „Kaptam egy jó ajánlatot” - magyarázta. Jászai Gellért kereste meg, akivel már egyszer korábban megállapodott, de csak most sikerült valóban eladni a hoteleket. Mikor Magyar Narancs arról kérdezte, hogyan kerültek mégis ezek a szállodák Mészáros Lőrinc közelébe, azt válaszolta, hogy nem tudja, kihez kerültek, majd agrárcégeiről kezdett beszélni: „az Alföldön lévő agrárcégeket pedig magánbefektető vette meg, ott nincs semmiféle politikai szál”.
Az utóbbi években visszább lépett, ennek oka, hogy „gyakorlatilag elfogytak” az olyan típusú cégek, melyek felvásárlásával foglalkoznak. „Egy befektetési cég élete mindig ciklikus, tavaly kiszálltunk üzletekből, most növekedési szakasznak kell jönnie.”
2010-hez képest Leisztinger Tamás nyugodtabbnak érzi magát, de „az elmúlt évek agrárügyeit lemenedzselni depresszív volt, ezt nem lehet letagadni. Évek hosszú munkájával és sok pénzzel felépítettünk valamit, amit aztán ki tudja, milyen okból, leromboltak.” Ezzel azonban már nem foglalkozik:
Optimista vagyok.
- zárul az interjú.
A teljes interjút a Magyar Narancs 29. évfolyam 6. számában olvasható!
