Tépjék szét a villany- és gázszámlákat, mert túl magas a rezsi – nemes egyszerűséggel erre kérte nemrég a szlovákokat Robert Fico, a lakosság azonban az elnök akciója óta nincs könnyű helyzetben. A kormány és az árakat megállapító hivatal egymásnak tökéletesen ellentmondó nyilatkozatokkal bombázza őket, teljesen lehetetlen átlátni, kinek higgyenek, komolyan kell-e venni a már kipostázott számlákat - írja a Hvg. Bár Fico megerősítette: nyugodtan szét lehet tépni a számlát, januártól visszamenőleg állapítanak majd meg új díjakat, az árszabályozási hivatal (ÚRSO) azonban azt állítja, nincs visszamenőleges árcsökkentés, márciustól jönnek az új árak. A lap szerint a szlovák rezsi valójában úgy nőtt a kormány beavatkozása előtt, hogy az áram ára eközben csökkent. Az árakat szabályozó hivatal ugyanis a fix rendszerüzemeltetési díjat emelte meg látványosan – volt olyan település, ahol 800 százalékkal. Végül ezt a tételt vitték vissza a 2016-os szintre. A drágulás Közép-Szlovákiában lett volna a legnagyobb: az ottani regionális áramszolgáltató, az SSE-D a legolcsóbb árkategóriában több mint kétszeresére emelte a fix díjat. A helyiek úgy számolnak, hogy egy kisvállalkozó évente 1000-1500 euróval többet fizetett volna az áramért, ha maradtak volna az év elején meghirdetett tarifák - írja a Hvg.
Az ÚRSO-hoz mintegy 60 ezer lakossági panasz érkezett a megugró árak miatt, elsősorban az ország középső részéből. A szlovák statisztikai hivatal már csak a kormány közbelépése után adta ki az inflációs adatokat: decemberhez képest az áram 2,9, a gáz 1,6 százalékkal lett olcsóbb.
A rezsiháború nyertesei – Magyarországgal ellentétben – nem a lakossági fogyasztók. Ott ugyanis nincs megkülönböztetés a fogyasztók között, így a rendelkezésekből azok profitálnak többet, akik sokat fogyasztanak, tehát a nagy cégek és az önkormányzatok. A legnagyobb nyertes azonban maga az állam lehet -vélekedik a Hvg. A szlovák kormány azért érezheti magát rosszul az energiaügyek miatt, mert hiába van az államnak többségi tulajdona a szektor cégeiben, döntéseket nem hozhatnak a külföldi vállalatok nélkül.
Mint ismert: a magyar rezsicsökkentés 2013 elején indult el, a 2014-es választásig alig másfél év alatt több lépésben 20 százalékkal csökkentek az energiaárak. A lakossági gáz- és áramár mérséklése után jöhetett a távhő, a víziközmű és a PB-gáz, valamint a szemétszállítás is. A rezsicsökkentés most is téma Magyarországon, arról pedig sok kétségünk nem lehet, hogy a jövő tavaszi választásig ez így is marad. Orbán Viktor a héten a parlamentben már arról beszélt, hogy harcban állunk az EU-val emiatt is: mint mondta, Magyarország ragaszkodik az energiaár-meghatározás jogához, ez nem költöztethető Brüsszelbe.
Az áram elosztásáért felelős három regionális cégnek 51 százalékos tulajdonosa az állam, de a szerződéseik szerint a kisebbségi tulajdonos magáncégek nélkül nem lehet stratégiai kérdésekben dönteni. Az ismert nagyvállalatok közül az E.On és az RWE csoport van jelen a szlovák piacon. A gázellátásban, ahol az SPP nevű cég végzi a munkát, szintén 51 százalékos tulajdonos az állam, a kisebbségi tulajdon pedig az E.On Ruhrgas és a GdF Suez közös holdingjáé.
A szlovák energiaszektor átalakulása nem előzmény nélküli. A nagy áramtermelő cég, a Slovenske Elektrarne 66 százalékban most még az olasz Enel tulajdona, a maradék egyharmad pedig az államé. Csakhogy az olaszok és Ficóék még 2015-ben megegyeztek: az állam 51 százalékos többségi tulajdont vásárolhat a cégben. Mindez mostanáig még nem történt meg, a szerződés szerint több feltételnek kell teljesülnie, hogy sor kerüljön a tulajdonosváltásra.
A kormány pedig most arról tárgyal, miképp lehetne nagyobb a befolyása az energiacégekben. Peter Ziga gazdasági miniszter arról beszélt: egy új törvényt terjeszthetnek be, ha a stratégiai szektorokban egy külföldi befektető eladná a részesedését, akkor erre az államnak automatikusan elővásárlási joga lenne. Arra több terv is létezik, hogy miként kontrollálná a kormány az energiacégeket. Egy közös energetikai holding gondolata is felvetődött, ahogy az is, hogy a gazdasági minisztériumhoz kerüljenek a tulajdonosi jogok. Akárhogy is alakuljanak a részletkérdések, annyi most biztosnak látszik: az árak befagyasztásának látványos ígérete mögött az állam próbál hozzáférni az energiacégekhez.
