Pesti Srácok

A lelőhely pontos ismerete segíthet visszaszerezni a Seuso-kincseket

A lelőhely pontos ismerete segíthet visszaszerezni a Seuso-kincseket

Egy zürichi bank széfjében rejtőzhet a Seuso-kincsek java – írja a Hírado.hu. A portál úgy tudja, új régészeti feltárások indulhatnak azon a területen, ahol 1976-ban megtalálták a kincseket. Egyes feltételezések szerint a lelőhelyen még bőven akadhatnak tárgyak a föld alatt. Emlékezete, a lelet több darabját a kormány 2014-ben vásárolta vissza 15 millió euróért, vagyis hatalmas értékek bújhatnak Polgárdi környékén.

Sümegh József 1977-ben mutatta meg, mit talált a Polgárdi melletti Szárhegyen – idézi fel a Híradó.hu. A felbecsülhetetlen értékű Seuso-kincset azóta számos rejtély, gyilkosság és nemzetközi érdeklődés övez. A témában nyilatkozó Dénes József régész, lelőhelyvédelmi szakember úgy véli, tudja, hol találták meg pontosan a kincseket. A lelet különben még 1976-ban került elő, de az ügy részleteit a rendőrség csak a 90-es évek után tárta fel. A Seuso-kincs legalább 265 tárgyból állt, ebből 187 a kanalak száma. Nagyméretű tárgy – Lelkes Ferenc (vele együtt bukkant Sümegh a kincsre) vallomása szerint – 41 darab volt. Ekkora leletanyag nemcsak a térségben, hanem a Római-birodalom területén sem került elő – hangoztatta.

A több mint 260 darabos leletegyüttesből 14-et ismerünk, ebből hetet és a rézüstöt vásárolt meg a magyar állam 2014-ben mintegy 4,5 milliárd forintért. De azt, hogy a ’70-es években hogyan jutott ki a mintegy 200 kilogrammnyi ezüstkincs, máig rejtély. A Seuso-kincs eddig előkerült darabjai bizonyára megvannak valahol, csak azt nem tudjuk, hol. Valószínűleg valamelyik műkincskereskedő raktárában – mondta Dénes József.

Mint a portál írja, a magyar állam 1993-1994 között négy pert is indított Lord Northampton ellen tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden pert a lord nyert. A szakértők ugyanis megalapozatlannak minősítették a magyarok által bemutatott bizonyítékot. A többi közt azt, hogy az egyik tálon a Pelso, vagyis a Balaton felirat olvasható. Dénes János mostani bejelentése, miszerint szinte 100 százalékosan tudja, hol volt pontosan a kincs lelőhelye, emiatt is fontos. Hiszen ha új tárgyak kerülnek elő a készletből, az már bizonyító erejű. Arról nem is beszélve, hogy ez minden idők legnagyobb értékű leletegyüttese lenne.

PestiSracok facebook image

Forrás: hirado.hu; fotó: blikk.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.