Varnus Xavér nem tartja megrontásnak a kamaszok elcsábítását
Több felvonásos adok-kapok alakult ki Varnus Xavér orgonaművész és Mérei Tamás csellóművész között annak kapcsán, hogy utóbbi a rendszerváltás előtt elkövetett szexuális zaklatással vádolja a közismert orgonistát. Mérei és tanúja bíróság előtt is hajlandóak lennének beszélni, Varnus viszont tagad, és lezártnak tekinti az ügyet. Húsz évvel ezelőtti könyvében viszont ő maga ecsetelte, hogy kamaszfiúk és -lányok elcsábítása valójában nem is megrontás, hanem teljesen természetes dolog.
Varnus az 1996-os Isten majd megbocsájt – az a mestersége című könyvében természetes dologként írt a kamaszokkal folytatott testi szerelemről. Az orgonaművész szerint a régi görögök, a zsenik, a szabadabban gondolkodó nyugati társadalmak és a legújabb pszichológiai kutatások is igazolják, hogy természetes, ha egy felnőttben szexuális vágy gerjed egy kamaszfiú vagy egy tinilány iránt.
A könyvben úgy fogalmaz, hogy a „megrontás” nyakatekert és avas jogi kifejezés, és azokat, a prűdöket kifigurázó komédiákat dicsőíti, amelyek hatására a nyugati világ többségében 14 éves korra vitték le a nemi kapcsolat korhatárát. Az is figyelemre méltó, hogy Varnus ezt nemi beavathatósának nevezi. Ugyanott azzal is érvel, hogy a legújabb pszichológiai kutatások egyértelműen elvetik az úgynevezett csábítási elméletet, hiszen minden emberben születésétől fogva adva van szexuális hajlama, amelytől semmiféle csábítással nem lehet eltéríteni. Ezt éppen Pion István slammer #metoo-közlése cáfolta meg a közelmúltban.
Varnus a könyvben érzékletesen meséli el, mit jelent számára felnőttként a bármilyen nemű kamaszok testi közelsége:
A szenvedély elragadtatása: hányszor és hányszor érezheti a fiatalember a vágyat, hogy hozzáérhessen egy kamaszlány puha, öntudatlanul alvó gyermekmelléhez, vagy befúrja a fejét egy érzéki és langaléta egyetemista fiú nyaka és válla közötti gödörbe! S hányszor simítják vissza, mennyivel többször, minthogy eltolnák maguktól! <…>
Tudom-e még más füllel hallgatni Scarlatti szonátáit, mint akkor, azon a Bayeaux-i, gyertyafényes hangversenyen, amelyen balról egy tizenhat éves fiú, jobbról egy tizenhét éves lány – unokatestvérek – simogatták az esőköpeny alatt rövidnadrágos combomat az ódon püspöki palota udvarán, akárcsak egy reneszánsz, firenzei festmény kelt volna életre? Ha felidézném a történelemből mindazokat a zseniket, akik így éreztek, e könyv összes lapja nem lenne elegendő!
forrás: mno.hu
