A biztonságpolitikai szakértő és a rendőrség is cáfolja a Magyar Nemzet „gyémántügyét”

Már megint nagyot alkotott a Magyar Nemzet, már ami a minden alapot nélkülöző, papírokkal alá nem támasztott híreszteléseket illeti. Ezúttal arról számoltak be, hogy az FBI tanúvédelmi programja alatt áll egy magyar férfi, miután részt vehetett a Magyarországon elsikkasztott 1300 milliárd forintnak megfelelő uniós pénz külföldre juttatásában. Állításuk szerint egyik kollégájuk korábban találkozott is az illetővel, aki azonban nem akart nyilatkozni. A portál azt is írta: a férfit jelentős összegű pénzmosás gyanúja miatt a magyar hatóságok is keresik, sőt, felkerült az Interpol listájára is, azonban „az amerikaiak hiába jelezték többször, hogy náluk van, nem utaztak oda kihallgatni”. A történetet alátámasztandó bizonyítéko(ka)t viszont – ahogy korábbi cikkeik során, úgy – most sem látunk az ügyben. Az mno.hu cikkét a nap folyamán egyre többen kezdték cáfolni: a rendőrség például kiadott egy közleményt, amely szerint az írás „hemzseg a pontatlanságoktól”, ráadásul a bűncselekmény európai uniós és magyar költségvetési forrásokat nem érintett. De az ügyészség is tételesen cáfolta a cikkben foglaltakat.

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő pedig Facebook-oldalán vetett fel néhány kérdést az ügyben, amelyet látva telefonos interjút kértünk tőle.

Mire gondolt, amikor elolvasta a cikket?

Arra, hogy elképzelhető, hogy van hírtartalma, de hogy a történet így, ebben a formában nem fedi a valóságot, az teljesen biztos.

Miért gondolja, hogy „sántít” a cikkben megírt történet?

Kezdjük ott, hogy az FBI-nak nincs tanúvédelmi programja.Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának van. Az igaz, hogy az FBI a minisztérium alá tartozik, de a tanúvédelmi program nem az ő, hanem a Marshal Szolgálat feladata.

Kik kerülhetnek be a programba?

A tanúvédelmi program olyan személyek megóvására irányul, akik veszélyeztethetnek valamilyen bűnszervezetet. Tehát vagy tagjai voltak a bűnszervezetnek, vagy pedig tanúi valaminek. Láttak, hallottak, megtapasztaltak valami olyat, ami káros lehet a bűnszervezetre nézve.

Hogy néz ki egy ilyen tanúvédelmi program?

Több fajtája is van: az egyik az, amikor csak a bírósági tárgyalás napján védik a tanút. A másik, amikor a tárgyalássorozat teljes egésze alatt védik. A legsúlyosabb fajtája pedig az, amikor valaki olyan terhelő vallomást tesz, hogy veszélybe kerül az élete. Ilyenkor jön a hollywoodi filmekből is ismert forgatókönyv, hogy teljes egészében új személyazonosságot kap. Ebből egyenesen következik, hogy nem lehet nyilvánosságra hozni, ha valaki tanúvédelmi program alatt áll, hiszen pont az a lényeg, hogy védjék az illetőt. Ha valaki mégis szivárogtat és veszélyezteti egy védett tanú életét, az szövetségi bűncselekményt követ el, amiért nagyon-nagyon súlyos börtönbüntetés jár.

Kifogásolta a cikk azon részét is, amely szerint a magyar férfi „a nemzetközi körözés ellenére szabadon közlekedik az Egyesült Államokban”.

Persze, gondolja el: van egy személy, akit meg kell védeni, de azért kiengedik az utcára, ahol bárki meg tudja találni?! Ugyan már, ez nevetséges, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy egy ilyen személyt Magyarországról bárki meg tudjon találni.

Ezek fényében Ön szerint hogyan születhetett meg ez a cikk?

Vagy az történt, hogy az újságíró félrefordított valamit, vagy az, hogy félreértett valamit, vagy az, hogy őt is félretájékoztatta az illető. Elképzelhető, hogy akivel állítólagosan találkoztak, az valamilyen ügyben vallomást tett valakikre és az FBI felvette a tanúvallomását, ami miatt úgy érzi, hogy ez által védve van, de hogy tanúvédelmi programban nem szerepel, az egészen biztos.

Forrás: mno.hu, police.hu; fotó: Tarjányi Péter Facebook-oldala