Pesti Srácok

A német sajtó nagyon szeretné, ha kívülről, a magyarok akarata ellenére „mentenék meg” a magyar demokráciát

A német sajtó nagyon szeretné, ha kívülről, a magyarok akarata ellenére „mentenék meg” a magyar demokráciát

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) és a Spiegel Online az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozójával kapcsolatban maszatolt egy sort – előbbi túlzásnak érzi, hogy a V4 nagy győzelmet ért volna el, utóbbi viszont a migránsok jogait körülaggódva úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor számára minden a legjobban alakul. A Der Spiegel eközben a Sargentini-jelentéssel kapcsolatban kesereg, hogy túl későn kapcsolt az EU. Úgy látszik, az öt évvel ezelőtti Tavareş-jelentés már túl régen volt ahhoz, hogy a végtelenül szabad német sajtóban is emlékezzenek rá.

A FAZ Könyörtelen bájjal a menekültek ellen címmel közölt összeállítást a szombati számában az EU-csúcsról, kiemelve:

de nem szabad megtévesztenie senkit az Angela Merkel előtt kézcsókra hajló magyar kormányfőről szóló felvételeknek, ugyanis „jottányit sem engedett” a számára belpolitikai okokból is fontos kérdésben, így nem kell kötelezően menekülteket átvenni az EU külső határán fekvő tagállamoktól. Az erre irányuló törekvések elhárítására Orbán a visegrádi négyekkel „egyfajta védelmi frontot” hozott létre, a csúcstalálkozó eredményeiről a V4 fővárosaiból érkező kommentárok pedig úgy hangzanak, mintha a csapatuk kiütéses győzelmet aratott volna a labdarúgó-világbajnokságon. A FAZ a többi között hozzátette: Orbán Viktor hamarosan személyesen fejtheti ki nézeteit a kancellárnak, aki csütörtökön fogadja Berlinben. A kancellária közleménye szerint kétoldalú, Európa-politikai és nemzetközi ügyekről lesz szó, „vagyis a migrációról”.

PestiSracok facebook image

A Spiegel Online Európa orbanizálja magát címmel közölt összeállítást, amely szerint az EU-csúcs

Orbán Viktort meglepően visszafogottnak írta a cikk, amely kiemelte, hogy már az Európai Néppárt hagyományos előkészítő ülésén sem vesztegetett egy szót sem a migránsokra, de nem is volt miért felszólalnia, hiszen „számára minden a legjobban alakul”.

Évek óta ezt játsszák az Európai Parlament haladó kórusa, de nem szívesen emlékszik a kudarcaira

Nagyon fájhatnak a történtek ott a szerkesztőségben, mert a nyomtatott Der Spiegel szombati számában is lejött egy cikk Tehetetlenül Orbánnal szemben címmel, amely az Európai Parlament LIBE bizottságában a magyarországi jogállamiságról elfogadott különjelentéssel foglalkozik. A Sargentini-jelentés néven is ismert dokumentum alapján az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás indulhat Magyarország ellen, de „az EU túl későn kapcsolt” – kesereg a Der Spiegel, bízva abban, hogy már az olvasói sem emlékeznek rá: már 2013-ban is megpróbálkozott szinte ugyanezzel az Európai Parlament, Tavareş-jelentés művésznéven.

Az eljárás még bonyolultabb lehet, mint Lengyelország esetében – vázolják a nyílt társadalom szempontjából sötét jövőt, kiemelve, hogy Orbán Viktor már nyolc éve hatalmon van, és rendszere Lengyelországgal összehasonlítva mélyebben járja át a társadalmat. A cikk szerzője felfedezte a meleg vizet, ugyanis észrevette a politikum és a nagyvállalati lobbi összefonódását, csakhogy amíg ezt a Fényességes Nyugaton a demokrácia végtelen csodájaként ünneplik, Magyarország és a magyar kormány esetében valahogy teljesen másképp ítélik meg:

Ebben kétségtelenül igaza van a Spiegelnek, nehéz lesz, mert láthatóan a magyar választópolgárok sem akarják felszámolni. Az Európai Parlamentben ülő pénznyelő képviselők egy csapata viszont ennek ellenére sem hajlandó lemondani erről a missziójáról ahelyett, hogy értelmes dolgokkal foglalkoznának.

Az EP szeptemberben dönt az eljárás megindításáról, és ebben döntő szerepe lesz az EPP frakciójának, „csakhogy az Orbán-féle Fidesz tagja ennek a klubnak” – számolt le a reményeivel a Der Spiegel.

MTI

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)