Orbán: az ország legértékesebb vagyona a szuverenitása
A második világháború után megtanultuk, hogy Magyarország legértékesebb vagyona a szuverenitása - hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök kedden Óbudán, a szovjet megszállás áldozatainak emlékműve átadási ünnepségén.
Deportáltak, elhurcoltak és kitelepítettek százezreivel fizettük meg a gyengeségünk, a függetlenségünk elvesztésének árát
- fogalmazott a kormányfő, aki szerint Magyarország szuverenitásából azért nem lehet engedni egy jottányit sem, mert "jól tudjuk, ha csak a kisujjunkat nyújtjuk is, már rögtön az egész karunkat vinni fogják".
A Gulág-emlékmű egy olyan Magyarország megteremtését követeli - folytatta Orbán Viktor -, ahol nem történhetnek hasonló események, ezért minden életszerűtlen ideát, zavaros gondolatot, idegen érdeket szolgáló tervet a határokon kívül kell tartani.
Európa korszakalkotó eszmék és világpusztító ideológiák hazája egyszerre: a nemzetiszocializmus, a nemzetközi kommunizmus, sőt a népeket gyarmati sorba terelő modern imperializmus is tőlünk nyugatra ütötte fel először a fejét - fejtette ki a miniszterelnök, hangsúlyozva: büszkének kell lenni arra, hogy Magyarország sohasem termelt ki elnyomó ideológiákat, senkit nem akart gyarmati sorsra ítélni. Szavai szerint "a mi népünk a józan emberek országa, tudja, hogy a békesség, a szabadság, a függetlenség nem csak nekünk fontos, ezért tiszteli és elismeri más népek jogát is erre".
Rámutatott: Nyugat-Európában a baloldal még akkor is a kommunizmust ünnepelte, amikor már milliók haltak meg a vörös diktatúrák szorításában. Sőt "a kommunista vezérek szobrai számos európai politikus fejében még most is állnak" - tette hozzá -, nem hajlandók tudomásul venni, hogy Európa egyesüléséhez Marx és Lenin szobrainak ledöntésén keresztül vezetett az út.
Mi tudjuk, nincs emberarcú kommunista rendszer, a kommunizmus valódi arcát Gulágnak hívják
- mondta.
A kormányfő szerint Marx, Lenin és az átnevelő táborok szellemisége még ma is fel-felbukkan Európában. Példaként említette, hogy a "nem Brüsszel szája íze szerint" alakult olaszországi választással kapcsolatban volt, aki azt mondta, "majd a piacok megtanítják választani az olaszokat".
És vannak, akik különféle eljárásokat akarnak a nyakunkba varrni csupán azért, mert másként látjuk a világot, mint ők, és mi nem akarunk bevándorlóországgá válni
- fűzte hozzá.
A mostani emlékműavatás főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt, emlékezés a Gulág-táborokba elhurcoltakra, katonákra, civilekre, a vallatópincékre és -szobákra, az erőszakkal és kínzással kikényszerített vallomásokra, az előre megírt halálos ítéletekre és a Gulág felé vezető hosszú útra, a deportálás megannyi állomására, melyek mindegyikén ezrek és ezrek tűntek el
- mondta.
Hozzátette: emlékezni kell a visszatérésre is, amelyet sokan úgy éltek meg, mintha csak a korábbi munkalágert egy nagyobb táborra cserélték volna.
A miniszterelnök kiemelte továbbá: a mai szabad, demokratikus világot véletlenül sem szabad természetesnek gondolni, sokkal inkább kivételesnek, olyan kegyelmi állapotnak, amely csak úgy tartható fenn, ha "elszántak vagyunk arra, hogy soha többé nem engedjük meg, hogy ilyesmi még egyszer megtörténjen velünk".
Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke köszöntőjében azt mondta: több mint két éven keresztül 200-nál is többen dolgoztak azért, hogy méltó körülmények között avathassák fel az emlékművet. Emlékeztetett, éppen 27 éve, 1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot, és lettünk "végérvényesen szabadok".
Arról is beszélt, hogy a mai napig kettős mérce érvényesül, mert míg a náci gaztetteket mindenkor lehetett nyíltan elítélni, addig a kommunista népirtást szemérmesen elhallgatták, átértékelték. A kettős mérce elleni küzdelem a mostani emlékműállítással sem érhet véget - tette hozzá a volt fideszes országgyűlési képviselő.
Az ünnepségen elhangzott: az Árpád fejedelem útja mellett fekvő parkban lévő Gulág-emlékmű, amely egy 10 méter magas fekete gránit obeliszk, azoknak állít emléket, akik egy gonosz, embertelen ideológia miatt szenvedve hazájuktól több ezer kilométerre végeztek kényszermunkát, és életüket adták a hazájukért, magyarságukért, vallási, politikai identitásukért.
MTI; Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI
