Bánffy Farkas szerint sztálinista ítéletre hivatkozva vonják kétségbe a tulajdonjogukat
A román bíróság egy 1952-es, sztálini korból származó ítéletre hivatkozva vonja kétségbe a Bánffy-család tulajdonjogát – nyilatkozta Bánffy Farkas a Mandinernek. Az 1952-es ítélet háborús bűnösnek nyilvánította Bánffy Dánielt, holott korábban még a román nemzetiségű tanúk is azt állították, hogy ártatlan. A család a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul. A Mandiner.hu interjút készített az egyik örökössel, Bánffy Farkassal.
A romániai Giurgiu megyei törvényszék a napokban hozta meg azt az ítéletet, amely szerint több, mint 9300 hektár erdőt, Bánffy Dániel egykori magántulajdonát vissza kell adni a román állam tulajdonába. Arra a kérdésre, hogy mi volt a bíróság indoklásának a lényege, Farkas azt válaszolta, hogy 2008-ban visszakapott a Bánffy-család 9323 hektárt, amely korábban Bánffy Dániel magántulajdona volt. Ez egy jogerős ítélet volt, amelyet a román állam független bírósága hozott meg, és amelyet végre kellett volna hajtania a román államnak hatvan napon belül. Ehhez képest eltelt több, mint tíz év, de az ítéletet nem hajtották végre. Ezalatt a tíz év alatt öt alkalommal nyújtottak be perfelújítási kérelmet, ebből négyet sikerült kivédenünk. Természetesen mindegyik perfelújítás nélkülözte a jogalapot. Ez az ötödik is nélkülözi, mivel olyan dokumentumra hivatkoznak, amely eddig is a rendelkezésükre állt, ezért ennek vonatkozásában már nem nyújthattak volna be perfelújítási igényt. Így eleve az egész ügy eljárási hibában szenved. Ráadásul azt állítják, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös volt. Ezt egy 1952-es, sztálinista ítélet mondta ki róla, de már az az ítélet is úgy hangzott, hogy azért döntenek így, mert Bánffy Dániel osztályellenes sovén volt, ezért nem úszhatja meg. Ez az indoklás, azt gondolom, hogy egy jogállamban nem állhat meg. Egyébként Bánffy Dánielt 1946-ban ugyanebben az ügyben a román bíróság már egyszer felmentette, mivel még a román nemzetiségű tanúk is azt állították, hogy Bánffy Dániel a terhére rótt cselekménynél nem volt jelen, nem tett semmit, és nem is volt sovén személy. Ehhez képest az 1952-es ítélet azt állítja, hogy Bánffy Dániel olyan beszédet tartott, amelynek a hatására a magyarok megöltek két románt. Ennek semmi alapja, hiszen a románok is azt állították, hogy ez nem történt meg, de a sztálini korban voltak koncepciós perek, így születhetett meg az 1952-es ítélet.
Most 2018-ban előhúztak egy, a legsötétebb sztálini korból származó, 1952-es ítéletet, és erre hivatkozva valakinek a tíz éve fennálló tulajdonjogát kétségbe vonják
- mondta Bánffy Farkas a Mandinernek.
Arra a felvetésre, hogy a román közvélemény reagált-e már valamit az ítéletre, Bánffy Farkas elmondta, hogy egyelőre még nem, de még nagyon korán vannak, egy nap telt el az ítélet óta. Az is érdekes, hogy még nem jelent meg az ítélet, de a román sajtóban már olvasható volt. Vannak itt még egyéb szervezetek is, akik ennek a pernek a kimenetelét megpróbálták befolyásolni.
Én nem gondolhatok semmire, ugyanis külföldi állampolgár vagyok, aki ügyek adminisztrációjával foglalkozik. Nemzeti kérdéskörré tették az ügyet, és nem arról szólt az ítélet, hogy mi a valódi jogalap vagy mi az igazság. A kérdés számukra inkább az volt, hogy hogyan tudják bármilyen eszközzel a román állam érdekeit képviselni
- tette hozzá.
Bánffy Dániel 1955-ben meghalt, így nem találkozhattam vele személyesen, emlékezett vissza az interjúban Bánffy Farkas, majd elmondta: azt gondolja, hogy Dániel széleslátókörű politikus és gazdálkodó volt, aki a két világháború között sok ilyen ítéletet látott.
Közölte, hogy a család céljai nem csak a magánérdekek szolgálata, hanem közösségi célok követése is.
Így természetesen az oktatás, az egyház és a kultúra területén való közösségi szerepvállalás is fontos célunk lenne
- emelte ki Bánffy Farkas.
Az ügyről Gulyás Gergely kancelláriaminiszter véleménye
olvasható.
Forrás:Mandiner.hu, Fotó:Mandiner.hu
