Pesti Srácok

Nem tudnak úgy ártani nekünk a németek, hogy a magyarok ne szeressék őket tovább

Nem tudnak úgy ártani nekünk a németek, hogy a magyarok ne szeressék őket tovább

Még mindig igencsak egyoldalú a magyarok jelentős részében valamiféle pátoszos szövetségként élő német–magyar viszony. A Nézőpont Intézet Magyar Idők számára készített közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy a magyarok jelentős többsége jó véleménnyel van a németekről, ellenkező irányban korántsem beszélhetünk általános rokonszenvről.

Számtalan egyéni történet és egy pusztító világháborúba torkolló ideológia tanúsága szerint, a németektől sosem volt idegen, hogy más népek lenézése, megvetése árán érezzék értékesnek saját magukat. Ha végignézünk a magyar történelmen, szintén számtalan ponton leszűrhetjük a következtetést, hogy a németek (és később osztrákok) hozzánk fűződő viszonyát gyakorlatilag kizárólag a saját érdekeik érvényesítése határozta meg, a tisztelet pedig akkor is legfeljebb látszólagos volt, amikor közös államban, közös uralkodó alatt éltünk. Nem a nulláról indult tehát a német sajtó, amikor 2010 után elkezdte megutáltatni a német közvéleménnyel a magyarokat, a Magyarország elleni lejáratások, vádaskodások és félretájékoztatás révén. A Médianéző kimutatása szerint a Magyarországról szóló, 2017-es német médiamegjelenések 70 százaléka negatív hangvételű volt, az 1 százaléknyi pozitív és 29 százaléknyi semleges cikk mellett. Bizonyára ezek is hozzátették a részüket ahhoz, hogy a németek jóval több, mint fele rossz véleménnyel van a magyarokról, és csak bő harmaduk lát minket pozitívan. Legkevésbé a legfiatalabb, 30 év alatti korosztály (32 százalék jó, 58 százalék rossz) és a fővárosiak (33 százalék jó, 56 százalék rossz) voltak jó véleménnyel Magyarországról. Nincs viszont olyan demográfiai kategória, ahol többségben lenne a hazánkról alkotott pozitív kép a németek körében.

Ezzel teljesen ellentétes a németek megítélése a magyarok körében. Máig erősen tartja magát nálunk a közvélekedésben, hogy a németek történelmi szövetségeseink, sokan hagyományos, baráti fegyvertársainkként is tekintenek rájuk. Nem változtattak ezen érdemben a második világháborúból már régóta ismert történetek sem, amikor a németek gyakorlatilag élő pajzsként használták a magyar hadsereget, és például sebesült magyar katonákat rugdostak le a teherautókról, hogy ők gyorsabban haladjanak a visszavonulásukkal. Akár ezek, akár a hétköznapi negatív tapasztalatok, akár a Magyarországgal szembeni német politikai lejáratás ellenére azonban máig igencsak jó véleménnyel vannak a magyarok a németekről. A megkérdezettek 59 százaléka pozitívan tekint a régió legnagyobb lélekszámú népére, és csak 28 százalékuk negatívan. A németbarát többség minden társadalmi csoportban kimutatható. A fiatal magyaroknak különösen jó a véleménye (76 százalék jó, 20 százalék rossz), de a leginkább elutasító 60 év felettieknek is a fele pozitívan nyilatkozott Németországról (49 százalék jó, 35 százalék rossz).

PestiSracok facebook image

forrás: Nézőpont Intézet

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.