Jászai Mari-díjas alakítással állt a tüntetők mellé a tízszeres látásban szenvedő Kálmán Olga
Valószínűleg nem keletkezhet mostanában olyan Kálmán Olga-közlés, amelyből kimarad a Művésznő mártíromsága. Most is megtudtuk, hogy neki nincs lehetősége tévében szerepelni, és mindezt olyan tanítónénisen kioktatóan, annyi manírral teszi, hogy mindenki kapásból érti: gyakorlatilag maga Orbán Viktor nem engedi őt képernyőre, ami egyszerűen nevetséges, hiszen ő az Ország Legjobb Újságírója. A legfontosabb mondanivalója után azért beolvasta a parlamenten kívüli Momentum forradalmi, ám kevéssé kimunkált követeléseit is.
Kálmán Olga már a videó elején minden mondatába belehalt, mint egy igazán nagy színész, amikor Hamletet alakítja. Még fel sem ocsódtunk a színészi eszköztárra való rácsodálkozásunkból, rögtön becsapódik a következő bomba:
Több tízezren fejezték ki az akaratukat az elmúlt napokban az utcán.
Ha külön személyekként adnánk össze azokat, akik szerdán, csütörtökön, pénteken, vasárnap és hétfőn kimentek az utcára, akkor se nagyon jönne ki nagyobb szám tízezernél, miközben nyilvánvaló, hogy minden nap ugyanaz az egyre fogyatkozó csoport éli újra nagy belső lánggal április 9-ét. Vagyis Kálmán Olga több tízezres száma – a rózsaszín forradalmi felhőről leszállva – a valóságban pár ezer embert jelent, beleszámolva a külföldieket és a priuszosokat is.
A függetlenobjektív Szakma a tüntetők mellé állt
A videó további mártírjai azok az ellenzéki politikusok, akiket kidobtak az MTVA székházából, miután feltett szándékuk volt a képviselői jogkörükkel visszaélve megzavarni a munkát, illetve az adást. Ahhoz ugyanis valóban joguk van, hogy bemenjenek a televízió épületébe, az viszont meredek lenne, ha bármilyen pár száz, netán ezer fős csődület követeléseit be kellene olvasni az állami tévében csak azért, mert néhány nyughatatlan ellenzéki képviselő is egyetért azokkal.
Felülmúlhatatlan szakmai magasság, hogy amikor Kálmán Olga magabiztos, összekacsintó félmosollyal bemondta, hogy ő egy szabad újságíró (0:48-nál), pontosan azt a bizsergést éreztük, amit akart, hogy érezzünk. Ezzel indokolta, hogy ő itt és most, a saját eszközeivel nyilvánosságra hozza azt az öt pontot, amelyet több tízezren (értsd: egy-két ezren) követelnek az utcán.
A Momentumnak megint nem sikerült belőnie, hogy mit akar
A parlamenten kívüli törpepárt által írt és elsősorban párt nélküli, független képviselők által erőltetett öt pont követeli a szerintük szabálytalanul elfogadott túlóratörvény azonnali visszavonását. Hiába tudja jól mindenki – a kormányoldal és az ellenzék is –, hogy nem történt jogsértés a törvénymódosítás elfogadásakor, az ellenzéki obstrukció során viszont annál inkább. Követelik a rendőri túlórák csökkentését is, hogy
egy rendőrt se kötelezzenek többre, mint az európai uniós maximum.
Nagyon szőrös szívűek a rendőrökkel a tüntetők, mert nem elég, hogy petárdákkal meg a helyszínen kiürített szeszesüvegekkel dobálják őket, még az európai uniós túlóramaximumot is kirónák rájuk. Pedig a többi munkavállaló esetében éppen azért tüntetnek, hogy a magyarországi túlóramaximum sokkal kevesebb legyen az európai uniósnál, hiszen a tüntetők által kifogásolt 400 óra már megközelíti a 416 órás EU-maximumot.
Felülmúlhatatlan színművészeti magasságokban
Független bíróságokat is szeretnének a tüntetők; ez viszont nehéznek ígérkezik, mert nem valószínű, hogy hirtelen megváltoznának, vagy önként átadnák a helyüket függetleneknek azok a többségében erősen balra hajló bírók, akik sorozatban mentették fel a szoci-szabaddemokrata kormányzás vádlottjait. További követelés a csatlakozás az Európai Ügyészséghez, mert ha a kormány erre nem hajlandó, az az öt pont szerzői szerint beismerő vallomással ér fel. Nem beszélve arról, hogy micsoda beismerő vallomás, amikor valaki nemzetközi, azaz idegen kézre akarja adni a magyar igazságszolgáltatás jelentős szeletét. És persze független közmédiát is követelnek Momentumék – feltehetően olyat, ahol bármilyen gyülevész csapat követeléseit beolvassák, amennyiben az balliberális politikai célokat szolgál. Ezen a ponton ismét Kálmán Olgát illeti a legnagyobb szakmai dicséret, hiszen nem nevette el magát, amikor a sajtószabadság helyreállítását követelő mondatot olvasta fel. Lenyűgöző altruizmusról tesz tanúságot a magyar sajtószabadság, mert ahányszor meghal, újra és újra mindig visszajön, hogy megint meghalhasson, és ezzel témát szolgáltasson a haladók önsajnáltatásának.
Az öt pont amúgy teljesen felejthető, csak a szokásos április 9-i izzadságszagú és fantáziátlan ellenzéki kabaréjelenet. Kálmán Olgának viszont e helyütt is köszönettel tartozunk ezért a méltóságteljes alakításért, amellyel messze túlnőtt a neki osztott szerepen.
