Pesti Srácok

Örök nyugalomra helyezték a néhai George H. W. Bush elnököt

Örök nyugalomra helyezték a néhai George H. W. Bush elnököt

Örök nyugalomra helyezték csütörtökön a néhai George H. W. Bush elnököt a róla elnevezett texasi elnöki könyvtárban. A szertartás után az elnöki könyvtárig a koporsót a családtagok és a barátok kíséretében vonaton szállították. A vonat útvonalán ezrek álltak, integettek és zászlókat lengettek, a szerelvény a kisebb településeknél lelassított.

Miután a houstoni episzkopális templomban - ott, ahová a néhai elnök és felesége rendszeresen járt - másfél órás istentiszteleten a családtagok és az egykori barátok részvételével elbúcsúztatták George H. W. Bush-t, koporsóját különvonaton elszállították a Houstontól északnyugatra fekvő College Station egyetemi kisvárosba. Ott van ugyanis a róla elnevezett elnöki könyvtár, amelynek területén eltemették, az idén tavasszal elhunyt felesége, Barbara és 1953-ban háromévesen elhunyt kislánya, Robin mellé. A houstoni templomban James Baker, az elhunyt kormányának volt külügyminisztere és Prescott Bush, a néhai elnök legidősebb unokája mondott búcsúbeszédet. Baker - aki a szerdai búcsúztatáson a washingtoni katedrálisban csaknem végig sírt - az Egyesült Államok 41. elnökének "szerénységét, határtalan kedvességét és mások iránti tiszteletét" emelte ki. Prescott Bush személyes emlékeket felidézve nagyapjáról azt hangsúlyozta, hogy "nem teljes egy élet a másokért végzett szolgálat nélkül".

A szertartás után az elnöki könyvtárig a koporsót a családtagok és a barátok kíséretében vonaton szállították. Ez George H. W. Bush kifejezett kívánsága volt, a középső szerelvényre pedig az amerikai lobogót festették. A szerelvényt az a mozdony húzta, amelyet a néhai elnök tiszteletére 4141-es számmal, 13 évvel ezelőtt állítottak forgalomba. A vonat útvonalán ezrek álltak, integettek és zászlókat lengettek, a szerelvény a kisebb településeknél lelassított. Sok épületre táblát tettek: "köszönjük egész életedet és szolgálatodat" - volt olvasható sok helyütt.

Az Egyesült Államok történelmében ez volt a nyolcadik alkalom, hogy egy elnök földi maradványait vonattal szállították végső nyughelyére. Az első 1865-ben az Abraham Lincoln koporsóját szállító gyászvonat volt, a legutóbbi pedig 49 esztendővel ezelőtt Dwight D. Eisenhower koporsóját vitte szülővárosába, a kansasi Abilene-be.

PestiSracok facebook image

Forrás/fotó: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.