Pesti Srácok

További 56 gyilkosságért felel az Oroszországban egyszer már elítélt sorozatgyilkos

További 56 gyilkosságért felel az Oroszországban egyszer már elítélt sorozatgyilkos

Szigorított fegyenctelepen letöltendő életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte az irkutszki területi bíróság a korábban 22 nő megölése miatt egyszer már életfogytiglanra ítélt Mihail Popkov volt rendőrt további 56 gyilkosságért - közölte az illetékes ügyészség hétfőn.

A törvényszék bűnösnek találta a vádlottat további 56 nő meggyilkolásában, akiket 1992 és 2007 között ölt meg - idézte a TASZSZ a területi ügyészség közleményét. Popkovot bűnösnek találták tíz áldozata megerőszakolásában is. A bíróság egyúttal megfosztotta az elítéltet alhadnagyi rendfokozatától. Az ügyész közlése szerint Popkov fellebbezést készül benyújtani a lefokozás ellen a legfelsőbb bíróságon, ugyanis ezzel a rendelkezéssel elveszíti nyugdíját is. Az előző életfogytiglani ítélet meghagyta rangját, így havi 24 ezer rubel (102 ezer forint) nyugdíjat kaphatott.

Az általa elkövetett 78 gyilkossággal a férfi messze "felülmúlja" az eddigi leghírhedtebb orosz sorozatgyilkosokat. Az ügyészség beszámolója szerint Popkov "kóros szükségletét" érezte annak, hogy gyilkoljon. A volt rendőr áldozatait éjszakai sétára hívta, majd végzett velük, némelyiküket egy rendőrségi járműben ölte meg, szolgálati idején kívül, Angarszk környékén. A megölt nők holttestét az Irkutszki terület különböző járásainak erdős vidékein találták meg. A nyomozók számára hamar világossá vált, hogy egyetlen, mániákus elkövetőről van szó, de csak 1998-ban, egy életben maradt áldozattól kaptak használható személyleírást, s ő mondta el, hogy az elkövető egy egyenruhás rendőr volt, aki felajánlotta neki, hogy hazaviszi rendőrségi autójával. Akkor már 24 áldozat ismeretében, és az egy irányba mutató bizonyítékok - köztük egy Lada Niva típusú gépkocsinak az áldozatok mellett több helyen megtalált keréknyoma - ellenére a nyomozás két évig eredménytelen volt. Bár a 2000-ben újraindított nyomozás vezetésével egy korábbi sorozatgyilkosság sikeres felderítőjét bízták meg, ezt a felügyelőt egy év múlva elbocsátották egy átszervezésre hivatkozva.

A holttesteken talált maradványok alapján a hatóságoknak ugyanakkor sikerült genetikailag azonosítani a tettest, s ennek alapján több, mint 2 és fél ezer genomikai vizsgálatot végeztek el, kétezernél is több embert kérdeztek ki. A nyomozók azonban csak hosszú évek múltán jutottak a most elítélt Mihail Popkov nyomára, akit 2012. június 23-án Vlagyivosztokban tartóztattak le. A volt rendőrt 2015-ben egyszer már életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték a kelet-szibériai Angarszkban 22 nő meggyilkolásáért és további két gyilkossági kísérletért. Popkov később további 59 gyilkosságot ismert be, a rendőrség ezek közül háromnál nem tudta bizonyítani a vallomás valóságtartalmát.

PestiSracok facebook image

Forrás: MTI; Fotó: siberiantimes.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.