Pesti Srácok

A közép-európaiak többsége nem lépne ki az unióból

A közép-európaiak többsége nem lépne ki az unióból

Tizenöt évvel hazánk uniós csatlakozása után marginális kisebbségben vannak a kilépés pártján állók (11 százalék), a magyarok túlnyomó többsége (79 százalék) az unióban maradna - írja a Magyar Nemzet. Ennek ellenére tízből hatan azt vallják, hogy rossz irányba mennek a dolgok Európában. Közép-Európában hasonló a helyzet: kevesebb, mint húszmillióan lépnének ki — derül ki a Nézőpont Intézetnek a Magyar Nemzet számára 11 közép-európai országban, illetve régióban készített közvélemény-kutatásából.

Közel négy héttel az Európai Parlament újraválasztása előtt látható, hogy minden közép-európai országban komoly többségben vannak azok, akik szerint a nehézségek megléte ellenére bent kellene maradni az Európai Unióban. Mindössze 17 millióan lépnének ki és 83 millióan maradnának bent az EU-ban Közép-Európa 107 millió fős lakosságából. A közép-európaiak 78 százaléka bent maradna, és mindösszesen 16 százaléka hagyná el az EU-t. Meglepő módon a bajorok (36 százalék) és a keletnémetek (29 százalék) voltak leginkább a kilépés pártján, őket a csehek (24 százalék) követték. A magyarok továbbra is bennmaradáspártiak: 79 százalékuk szerint bent kellene maradni, és csupán 11 százalék mondta azt, hogy el kellene hagyni az uniót.

Forrás: Magyar Nemzet

Annak ellenére, hogy nem szeretnének kilépni, Közép-Európában inkább úgy gondolják az emberek, hogy rossz irányba mennek a dolgok a kontinensen (50 százalék), és kevesebben vannak azok, akik szerint jó irányba tartanak a folyamatok (45 százalék). A legkritikusabb álláspontot a magyarok fogalmazták meg: tízből hat válaszadó szerint rossz irányba tart az unió, de hasonló mértékben voltak elégedetlenek az osztrákok (57 százalék) és a szlovének (58 százalék) is. A legjobb véleményt Romániában lehetett mérni: 74 százalék szerint jó irányba mennek a dolgok. Beszédes, hogy csak a románoknál volt túlnyomó többségben az optimista álláspont, rajtuk kívül csupán a horvátok (50 százalék) és a bolgárok (49 százalék) tartoztak az elégedettebbek közé, ők is csak halvány relatív többséggel.

PestiSracok facebook image

Az adatokból kiderült, hogy a V4-országok lakosai látják legpesszimistábban az uniós folyamatok alakulását: 39 százalékuk szerint jó, 56 százalékuk szerint pedig rossz irányba mennek a dolgok Európában. A bajorok, osztrákok és keletnémetek véleménye sem volt szignifikánsan pozitívabb a visegrádi országok lakosainak válaszainál.

Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.