Szánthó Miklós: A mögöttünk hagyott kilenc év a modern kori magyar történelem egyik legsikeresebb periódusa
Felelős pénzügy- és gazdaságpolitikára alapozva, a pillanatnál szélesebb horizontra tekintő távlati gondolkodással, professzionális kommunikációval, jó értelemben vett hatalomtechnikával elérhető a politikai stabilitás, e stabilitás pedig nélkülözhetetlen az országszervezéshez - mondta az Origónak Szánthó Miklós a 2010 óta regnáló Fidesz-kormányról szóló értékelésében. Hozzátette, hogy e szervezés lényege, hogy alternatívát mutasson az uralkodó liberalizmussal szemben: hogy a demokráciának – akárcsak a kapitalizmusnak – különböző válfajai vannak, melyek közül csak egy a "liberális verzió", és lehet demokratikus rendszert "üzemeltetni" konzervatív, kereszténydemokrata vagy akár illiberális alapokon is.
Szánthó elmondta: a Fidesz annak köszönheti jelenlegi sikereit, hogy tevékenysége fundamentálisan különbözik minden 2010 előtti kormányzat politizálásától. A rendszerváltás után ugyanis a politikai tényezőket áthatotta a "világvége-hangulat"; az egyetlen észszerű politikai irányvonalnak az európai integráció és a liberális demokrácia adaptációja tűnt az elemző szerint.
Az 1990-et követő zavaros egy-másfél évtizedben az ebből fakadó nyugati integrációs cél vált oldalakon átívelő nemzetstratégiai céllá: azonban a NATO-hoz és az EU-hoz történt csatlakozással ez a cél megvalósult, és a magyar politika jóformán stratégiahiányossá vált. Ráadásul időközben "kiderült", hogy az integrációs folyamatok során kizárólagosnak tételezett elméletek a demokrácia egyetlen lehetséges válfajáról valójában egyáltalán nem semlegesek vagy értékmentesek. Épp ellenkezőleg: egy olyan kulturális imperializmus kifejeződései, mely a liberális értékkánont akarja rákényszeríteni valamennyi nyugati, európai társadalomra
– mondta Szánthó Miklós.
Első a stabilitás
Szánthó kifejtette: a rendszerváltás után az integrációs vágy miatt az egyes országok nem foglalkoztak a (liberális) demokrácia rétegei közt lévő árnyalatnyi vagy éles különbségekkel, a 2000-es évek közepét követően viszont az addig szőnyeg alá söpört értékkonfliktusok elementáris erővel törtek a felszínre. Ennek elsődleges oka a 2000-es évek közepének szocialista kormánya által erőltetett liberalizáció és a nyugati trendek szolgalelkű követése.
Ezzel szemben a jobboldal elkezdett más (nemzetközi) politikai stratégiában gondolkozni, melynek középpontjában az áll, hogy felelős pénzügy- és gazdaságpolitikára alapozva, a pillanatnál szélesebb horizontra tekintő távlati gondolkodással, professzionális kommunikációval, jó értelemben vett hatalomtechnikával elérhető a politikai stabilitás, e stabilitás pedig nélkülözhetetlen az országszervezéshez. Hozzátette, hogy ennek a fajta szervezésnek a következménye, hogy a világ rájött: nemcsak liberális demokrácia létezik.
Az EU nem cél, legfeljebb eszköz
Az elemző kifejtette: ez a stabilitási politika erősen szembemegy a nyugati (=liberális) trendekkel; a balliberális oldal szolgalelkű modellkövetését felváltotta egy mintaformáló, de talán inkább mintaadó stratégia, ami a globális, föderális és kozmopolita struktúrák követése helyett a helyhez kötöttség, a lokalitás életérzéséből indul ki.
A civilizációs konfliktuszónák ütközésekor ez a politika az »Isten, haza, család, munka« nemzetstratégiáját követi, és a jelenlegi integrációs keretrendszereket nem önmagában való célként, hanem eszközként tételezi: tehát az Európai Unió nem önmagában vett cél, hanem eszköz a magyar érdek érvényre juttatásához
– mondta Szánthó. Hangsúlyozta: ez a politika nem előre megírt szabályszerűségeket követ, nem külső elvárásokból építkezik, hanem az adott szituációra keres megoldást, akár unortodox eszközökkel is. Ezzel együtt viszont a politikai rendszer – ha a körülmények adottak – hagyja a piaci-társadalmi hatásokat önállóan érvényesülni. Ez az új mintaadó stratégia a maga érdekkövetésével, gyakorlatiasságával pedig regionálisan is új szintre emeli a magyar politika akciórádiuszát, melyet jól mutat a V4-ekben, de akár az uniós politikaformálásban is betöltött, egyre hangsúlyosabb szerep.
Összességében tehát a modellmásolást felváltó mintaadó országstratégia áll a kormányzat sikerességének középpontjában
– fejtette ki a Központ igazgatója.
Az országot vezetik, nem menedzselik
Szánthó Miklós szerint a mögöttünk hagyott kilenc év a modern kori magyar történelem egyik legsikeresebb periódusa; egyszerre van társadalmi béke, azaz politikai és gazdasági stabilitás.
Egy olyan országhoz mérten, melynek különbözői alrendszereit a XX. század viszontagságai, legfőképpen a 45 év kommunizmus tönkretette – és mely ország a posztkommunista erők katasztrófaturizmusnak beillő gazdaságpolitikája miatt 2009-re az államcsőd szélére került –, az államszervezet összességében diszfunkciók nélkül működik, a főbb makrogazdasági és foglalkoztatási mutatók csúcson vannak, a családpolitika egyedülálló. Az országot tehát – egy jól meghatározott narratíva mentén – szervezik és vezetik, nem pedig „menedzselik”, ahogy azt a balliberális kormányok tették
– hangsúlyozta az elemző.
Erős maradt a Fidesz
Az elemző beszélt az európai trendekről is, melynek kapcsán kifejtette: az EP-választások során erősödni tudtak a kormánypártok, így stabilizálódtak Európa politikai frontvonalai. Ezen felül a múlt 10-15 év dinamikáját tekintve azt jósolja, hogy a Fidesz-KDNP-nek van a legnagyobb esélye szavazótáborának bővítésére.
Az egyre szűkülő ellenzéki szegmensben pedig átrendeződni látszik a piac, a Gyurcsány vezette DK akarja maga alá gyűrni az egész balliberális oldalt, és az egységesülésért az esetleges bukás árát is késznek tűnik megfizetni Mindez nagyban rá fogja nyomni a bélyegét az önkormányzati kampányra és választásra is. Az önkormányzati rendszer összetettségéből fakadóan az eredményeket persze majd mindenki persze a saját szája íze szerint fogja értékelni, de a politikailag releváns szintek többségében – 10 ezer fő feletti települések, megyei közgyűlések, megyei jogi városok, főpolgármesterség – a jelenlegi adatok alapján a kormányoldal győzelme várható
– mondta Szánthó Miklós. A szakértő ugyanakkor figyelmeztetett: nem elég a közvélemény-kutatásokat megnyerni, az igazi választásokon kell nyerni, az eredményt – legyen az negatív vagy pozitív – pedig minden körülmények között a helyén kell kezelni.
Fotó: Horváth Péter Gyula
