Az OECD szerint a bevándorlók több, mint felének nincs munkája
Alacsony, jellemzően negyven-ötven százalék körül mozgott az utóbbi évek bevándorlási hullámában érkezők foglalkoztatottsága az integrációs programok ellenére is, harmaduk pedig szegénységben él. A Közel-Keletről érkezők körében jelenti az elhelyezkedés a legnagyobb akadályt, de minden ötödik menekült alulképzett. Az OECD harminchat tagállamába 5,1 millió menekült és illegális bevándorló érkezett tavaly, valamint 4,9 millió vendégmunkás, ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgár; utóbbi csoport nyolcvan százaléka dolgozik.
Egyelőre kevés eredményt mutathatnak fel a bevándorlók integrálásában a migráció jótékony hatásai mellett érvelő országok – derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss jelentéséből. A harminchat tagállamba tavaly 5,9 millió menekült vagy illegális bevándorló érkezett, további 4,9 millió vendégmunkás pedig konkrét – például munkavállalási – céllal, az ehhez szükséges engedélyekkel – írja a Magyar Nemzet. Egyfelől a letelepedők integrálásának megkönnyítése érdekében, másfelől pedig a munkaerőigények kielégítése miatt több ország célzottan is könnyített a harmadik országból érkezők letelepedési, ideiglenes tartózkodási engedélyének kiadásán, ezzel párhuzamosan pedig a humanitárius céllal kiadott státusokat szigorúbb feltételhez kötik. Az utóbbi évek bevándorlási hullámának méretét jól jelzi, hogy míg 2007-ben a munkaképes korú, harmadik országból érkezők az Európai Unió lakosságának mindössze két százalékát tették ki, 2018-ra arányuk elérte a tizenhárom százalékot.
A migrációt követő integráció ugyanakkor a befogadó országokban még ma is nehézkes. Az OECD adatai szerint az utóbbi évek bevándorlási hullámával érkezők kevesebb, mint negyven százaléka tudott elhelyezkedni Franciaországban és Olaszországban, holott mindkét országban magasabb a munkanélküliség az uniós átlagnál. Némileg magasabb a munkavállalás a bevándorlók körében Hollandiában és Svédországban, ám ennek ellenére is csak a menekültek, illegális bevándorlók fele dolgozik, ráadásul a munkáltatók sem kapkodnak értük: a menekültek közül minden ötödik alacsonyan képzett, míg az oktatás hiánya a fejlett országokban minden tizedik őslakosnak jelent csak problémát. A munkavállalás a legnagyobb nehézséget a Közel-Keletről érkezőknek jelenti: közülük kerül ki minden ötödik munkanélküli, harmadik országbeli állampolgár. A tizennyolc és hatvannégy év közötti, migrációs hátterű emberek között átlagosan huszonnyolc százalékos a szegénység, de bizonyos uniós országokban a harminc százalékot is meghaladja.
Az újonnan, tehát 2014 után Európába érkező menekültek alig fele talál tehát állást magának még az olyan munkaerőhiánnyal küzdő országokban is, mint Svédország, ahol a húsz és hatvannégy év közötti bevándorlóknak az első öt év után is csak negyven százaléka dolgozik. Európában a bevándorlók nagy része is csak részmunkaidős állásban tud elhelyezkedni, amely alacsony jövedelmet eredményez, összességében pedig elégedetlenséget okoz. A jelentés arra is rámutat: noha a foglalkoztatási szint – nagyrészt a gazdasági növekedéssel párhuzamosan – enyhén emelkedett, a harminchat tagállamban még mindig alacsony, amely az államnak jelentős többletkiadást jelent a szociális juttatások miatt, míg a lakosság körében nyugtalansághoz vezet. Az OECD szerint a szakképzési rendszerek fejlesztésével jelentős javulás érhető el, ugyanakkor a kulturális különbségek és az ideérkezők motivációjának hiánya miatt érdemi javulás a közeljövőben nem várható. Az integrációban az uniós és az EFTA-térség országai rosszabb eredményeket értek el, mint a többi OECD-tagállam. Ezzel szemben a célzottan, engedély kiadását követően a tagállamokba érkező vendégmunkások, idénymunkások nyolcvan százaléka dolgozik. Az uniós belső migráció a lakosság egy százalékát érinti, míg a vendégmunkások szintén legfeljebb egy-két százalékot tesznek ki. Több tagállamban meghatározó a jelenlétük az építőiparban és a gyártás területein.
Forrás, fotó: Magyar Nemzet
