Végső válságban az MSZP?

Az MSZP a magyar politika igazi túlélője, mondhatni zombija, hiszen bár sokszor temették, valahogy mindig talpra állt: 1994-ben, 2002-ben, de még 2006 után is kormányzott, 2010 után pedig megőrizte az ellenzéken belüli megkerülhetetlen szerepét. A 2019. májusi EP-választáson elért katasztrofális, mindössze 6,6 százalékos eredményét követően sokan újra temetni kezdték a pártot, amely az októberi önkormányzati megméretésen mégis váratlanul jól szerepelt: megyei listáira több szavazatot kapott, mint az EP-választáson, a tízezer fő alatti településeken több, mint harminc, Budapesten pedig két budai kerületben is polgármestert adott, és nem utolsósorban jelöltjük – aki mögé valamennyi ellenzéki párt felsorakozott –, Karácsony Gergely megszerezte a főpolgármesteri széket. A Magyar Nemzet összeállításában politológusokat kérdezett az MSZP eddigi útjáról és arról, hogy újra talpra állhat-e a párt.

A csodafegyver elvesztése

– jelentette ki a Magyar Nemzetnek Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke. Szavai szerint 1994-ben talán elég lett volna a szavazók nagy részében a Kádár-korszak iránt meglévő nosztalgia is; nem csoda, hogy akkor érte el a párt a legjobb eredményét, főleg, ha az 1990-es összezuhanásukat vesszük figyelembe. Az MSZP 1998-as veresége után – amelyhez nagyban hozzájárult Horn Gyula kormányfő súlyos taktikai hibája is, mivel úgy gondolta, boldogulnak a liberális koalíciós partnerük, az SZDSZ nélkül is – szintén egyfajta mélypontra kerültek a szocia­listák. Ám 2002-re ismét nem várt győzelmet arattak, amelyet jelentősen megkönnyített, hogy még akkor is az egyetlen olyan párt volt, amely egy valóban működő országos hálózattal rendelkezett. A baloldali elkötelezettségű választóknak komoly biztonságérzetet adott az, hogy helyben is el tudták érni az ­MSZP-t a kommunizmus alatt bejáratott csatornákon keresztül – még ha nem is ugyanazok a személyek voltak már pozícióban –, és válaszokat, megoldásokat kaphattak a problémáikra, továbbá úgy érezhették, van beleszólásuk az ország ügyeibe.

– fejtette ki Horn Gábor, hozzátéve: addig a szocialisták egy markáns baloldali politikát képviseltek, amely szintén olyan tényező volt, ami összetartotta a bázisukat. Az elemző az MSZP hanyatlásának kezdeteként Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választását említette. A szocialisták 2006-os győzelmét követően – a kormányalakítás lehetősége gyakorlatilag az MSZP ölébe hullott a Fidesz elszámított kampánya miatt – hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Gyurcsány nem a jelentőségének megfele­lően kezelte a párt hálózati rendszerét. Az országos hálózat mélyen összefonódott a települési szinttel, az önkormányzatokkal, és az adta meg az igazi hatékonyságát, hogy még a legkisebb falvakban is lehetővé tette a szavazók elérését és egyben tartását. Azonban Gyurcsány a politikájának több fontos elemét is az önkormányzatokkal szemben akarta megvalósítani, több fontos reformlépése sértett helyi érdekeket, így számos városvezetővel és megyei elnökkel – köztük a saját erős embereikkel – is komoly konfliktusai alakultak ki.

– mutatott rá az elemző. Mint mondta, az országos hálózat lebomlását Gyurcsány Ferenc politikája és nézetrendszere mellett több tényező is siettette, így az MSZP vártnál rosszabb szereplése a 2006-os őszi helyhatósági választásokon, azt megelő­zően pedig az őszödi beszéd kiszivárgása és nem megfelelő kezelése.

– hangsúlyozta Horn Gábor.

Belső ellenség

Boros Bánk Levente, a Médianéző Központ igazgatója arról beszélt a lapnak, hogy bár az MSZP 2010 után is még két cikluson keresztül őrizte a legnagyobb ellenzéki párt pozícióját, ezt csak annak köszönhette, hogy egy darabig még vitte előre a nehézségi erő. Ám kezdettől fogva összeomlásra volt predesztinálva, és feltartóztathatatlanul haladt is a szétesés felé, hiába kedvezett a szocialistáknak, hogy 2010-ben az SZDSZ kiesett az Országgyűlésből, és az MSZP mellett a parlamenti mandátumot szerző ellenzéki pártok – a Jobbik, valamint az LMP – még keresték a saját önazonosságukat.

– fejtette ki az elemző.

Boros Bánk Levente a MSZP-re nézve legpusztítóbb hatású tényezőnek azt nevezte, hogy a párt nem tudott mit kezdeni Gyurcsány Ferenc örökségével. Ahogy Lendvai Ildikó fogalmazott, a szocialisták sem lenyelni, sem kiköpni nem tudták Gyurcsányt, és ez mind a mai napig érvényes. A probléma abból adódik, hogy politikai és szervezeti értelemben nem szakított az MSZP Gyurcsánnyal azután sem, hogy szembesültek azzal: a bukott miniszterelnökük pajzsra emelése politikai zsákutca lenne számukra.

– fejtette ki az igazgató. Mint mondta, ez a következetlenség nem tette lehetővé, hogy a szocia­listák tisztázzák az értékeiket, ideológiájukat, és saját identitást építsenek, így sodródás lett a sorsuk.

– fogalmazott Boros Bánk Levente. Az elemző szerint az MSZP mára átlépett egy kritikus ponton, így nagy valószínűséggel visszafordíthatatlan az összezuhanása. A párt gyakorlatilag kiürült, és rendkívül komoly humán­erőforrás-hiánnyal küszködik, mert már nem rendelkezik a korábbi elsővonalas, cselekvőképes politikusokhoz hasonló emberállománnyal.

– mutatott rá az igazgató. Hozzátette: a májusi EP-választás eredménye azt mutatja, hogy az ellenzéki szavazók zöme nem az MSZP-ben látja a kormányváltó erőt, hanem – amennyiben elfogadják Gyurcsány személyét – vagy a DK-ra voksol, vagy pedig a Momentumra húzzák be az ikszet, ha Gyurcsány már nekik is sok.

– mondta lapunknak Kiszelly Zoltán. A politológus szerint noha az igaz mélypontot az őszödi beszéd jelentette, Gyurcsány óta az MSZP egyre tehetségtelenebb, karakter nélküli, zs-kategó­riás vezetőket mutat fel, akik legfeljebb a kamarillapolitikához értenek.

– jegyezte meg.

– mondta Kiszelly Zoltán, fontos körülménynek nevezve, hogy sikeres EP-szereplésük után a DK és a Momentum is „túl éhes lett”, át akarták írni a tavaszi ellenzéki alkut, ezért kellett megismételni a tavaszi előválasztást, amit végül Karácsony nyert meg a szocialistáknak. Szerinte ugyanakkor a szavazókat az is motiválhatta, hogy a DK és Momentum ne menjen túl előre, az MSZP pedig ne tűnjön el.

– vetette fel a politológus. Hangsúlyozta: reális forgatókönyvnek tűnik ugyanis, hogy 2022-ig egy Bajnai Gordon-féle választási párt jön létre, amiben az MSZP-ből nemrég kilépő Botka László, az LMP-t már korábban elhagyó Szél Bernadett és Hadházy Ákos, illetve a Jobbiknak szintén búcsút intő Vona Gábor, azaz „leporolt, de még használható” ellenzéki politikusok kaphatnak szerepet.

– mondta Kiszelly Zoltán.

Forrás: Magyar Nemzet; Fotók: MTI