Pesti Srácok

Bordeaux polgármestere szerint leginkább a primitív, fasiszta katolikusoknak fontos a karácsonyfa-állítás

Bordeaux polgármestere szerint leginkább a primitív, fasiszta katolikusoknak fontos a karácsonyfa-állítás

Ahogy már azt korábban megírtuk, Bordeaux radikális baloldali polgármestere, Pierre Hurmic úgy nyilatkozott nemrégiben, hogy szerinte a fenyőfák olyan kivágott fák, amelyek már halottak. Ezért 2020 végéig el kell fogadni egy, a fák jogairól szóló megállapodást, így aztán szóba sem jöhet a hagyományos december 24-i karácsonyfa-állítás Bordeaux főterén, de Hurmic általában akarja betiltani a karácsonyfa-állítást. Szerinte leginkább a múltba révedő, primitív és fasiszta katolikusoknak fontos ez a kérdés, pedig valójában egy pogány hagyományról van szó – értékelte Bordeaux polgármestere a karácsonyt és a karácsonyfát.

A Le Figaro francia napilap információi szerint a több, mint százharminc fenyőfa-nagytermelőt összefogó Francia Fenyőfa Szövetség közleményben tiltakozott a fenyőállítás betiltása ellen. A közlemény szerint a radikális baloldali polgármester intézkedése minden megalapozott véleményt nélkülöz, és inkább egy olyan dogmatikus víziót tükröz, amelynek egyértelműen az a célja, hogy megtagadjon egy ősi, nagyra értékelt és széles körben elterjedt családi hagyományt írják. A szövetség szerint ez az ügy a polgármesternek kitűnő és olcsó médiafelületet biztosít, azaz a címlapokra kerülhetett vele. Azonban a Les Valeurs Actuelles konzervatív hetilap információi szerint Pierre Hurmic egyszerűen hazudott, ugyanis míg korábban széleskörű konzultációt ígért a fenyőfaállítás kérdésben, újabban inkább elzárkózik mindenféle egyeztetéstől.

Több, mint tizenkétezer tiltakozó aláírást gyűjtöttek össze a polgármester intézkedése ellen, és követelték, hogy állítsanak fenyőfát Bordeaux főterén,ezért a polgármester zöldpárti stábja bejelentette, hogy a polgármester hajlandó konzultálni az emberekkel erről a kérdésről. Az aláírásgyűjtésből időközben országos mozgalom lett, egész Franciaországból érkeztek a tiltakozó aláírások a találóan csak zöld khmernek nevezett polgármester ellen. (A "zöld khmer" a "vörös khmerek" elnevezésből ered, akik a legvéresebb kambodzsai kommunista diktatúra hívei voltak, mintegy hárommillió ártatlan embert mészároltak le a kommunista diktátor, Pol Pot utasítására.) A petíciót egyébként egy bordeaux-i diák indította el, de hatóköre jóval túllépett Bordeaux-n, hiszen szinte már mozgalommá nőtte ki magát, egész Franciaországban elterjedt, és nagyon úgy tűnik, hogy pont ez zavarta a baloldali polgármestert. Azonban Pierre Hurmic legutóbbi nyilatkozata szerint nem lesz se konzultáció, se karácsonyfa, legfeljebb jövőre.

Forrás: Origo.hu; Fotó: MTI/EPA/Caroline Blumber

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.