Ibolya Tibor: Az ügyészi hivatás a legérdekesebb, legizgalmasabb munka a világon
Ibolya Tibor több, mint nyolc éve áll a Fővárosi Főügyészség élén. A főügyész az elmúlt időszak legnagyobb eredményének azt tartja, hogy 2012 óta gyorsabban lezárulnak a büntetőügyek Budapesten, mint korábban. A Károli Gáspár Református Egyetemen kriminalisztikát tanít, részt vesz a szakvizsgáztatásban, így látja az évről évre kikerülő jogász generációkat is. Szókimondó, kellően laza a stílusa, mindenről megvan a véleménye, AC/DC-rajongó, irodalomkedvelő, háromgyermekes családapa – többek között ezeket is megtudhatjuk a főügyész jogaszcafe.hu portálnak adott interjújából.
Ibolya Tibor beszélt arról is, hogy annak idején miért is választotta a jogi pályát. Egyrészt egy filmélményhez köti döntését, amelyet az egyetem második évében látott, ami a „A JFK – A nyitott dosszié” c. film Kevin Costner főszereplésével, Oliver Stone rendezésében volt. Ibolya Tibor hangsúlyozta:
A filmnek nagy hatása volt a pályaválasztásomra.
Emellett pedig úgy fogalmazott:
A hosszabb válasz pedig a szinte már abnormális igazságérzetemhez kötődik. Gimnazista koromban képes voltam felkérdezni a tanárt, hogy miért csak hármast kapott az osztálytársam egy felelés után. Ez a mai napig – igaz nem ennyire élesen – megmaradt. A közéletben sokszor alkalmazott kettős mérce pedig kifejezetten bánt, főleg ha az ügyészséget érik támadások, ezért előfordul, hogy akkor is megszólalok és úgy, amikor és ahogy talán az egy ügyésztől szokatlan. A mai napig úgy érzem, hogy a legszebb és az egyben az egyik legnehezebb hivatást választottam, mert a vádemelésre irányuló kérdésben a döntés a miénk, ügyészeké, ami nem mindig egyszerű feladat, de a pozitív oldalát se felejtsük el: a „jófiúk csapatában” lenni jó dolog.
Ibolya Tibor beszélt arról is, hogy milyen az ügyészek társadalmi megítélése:
Már ügyész voltam a 90-es években, amikor egy általános iskolai osztálytársammal sok év után összefutottunk, a beszélgetésünk során kissé megrökönyödött, amikor elmeséltem neki, hogy ügyészként dolgozom, erre nagyon röviden csak azt tudta válaszolni, hogy elnézést a kifejezésért: „Ahhh, akkor te g..i vagy”. Aki viszont tudja, hogy mi az ügyész, ügyészség feladata, akkor erről természetesen nem így vélekedik. Magyarországon a jogásztársadalomról alkotott összkép szerintem inkább pozitív, kommenteket meg nem kell olvasni. Viszont nagyon fontos és pozitívnak is tartom, hogy az Ügyészség egyre jobban és többet kommunikál a társadalom felé.
A Fővárosi Főügyészség élén eltöltött idő alatt legnagyobb eredményének azt tarja, hogy 2012 óta gyorsabban lezárulnak a büntetőügyek Budapesten, mint korábban:
Valamikor hadtörténész szerettem volna lenni, ez a mai napig érdekel, így hadd éljek egy katonai példával „a döntő pontokon kell túlerőt képezni és ott áttörést elérni”. Ezt a gondolatot a vezetésben is rendszeresen felhasználom. Úgy vélem, hogy ha jól látok egy meghatározó problémát, és arra koncentrálva változást, eredményt érek el, akkor a rendszer jobbá tehető. Ilyen módon is sikerült például elérnem azt, hogy 2012 óta gyorsabban lezárulnak a büntető ügyek Budapesten, mint korábban. Ez egy olyan plusz, ami nagyot tud lendíteni egy város biztonságérzetén
– nyilatkozta a főügyész, hozzátéve, hogy szerinte a szakmája
a legérdekesebb, legizgalmasabb munka a világon, a nyomozás elejétől az eljárás végig figyelemmel lehet kísérni az adott ügyet. Amelyik joghallgatót érdekeli a büntető eljárás, szeret emberek között lenni, annak kifejezetten ajánlom az ügyészi hivatást, igaz sokat kell tanulni, dolgozni és pszichésen is megterhelő, de megéri, főleg ha biztosított a nyugodt családi háttér. Nekem ez megadatott, amiért nagyon hálás vagyok.
Ezeken felül még azt is megtudhattuk, hogy Ibolya Tibor nagy AC/DC-rajongó:
Beleszülettem ebbe a zenei stílusba, aminek a szeretete a mai napig megmaradt. Rengeteg képzett, konzervatóriumot végzett zenész található a rock zenészek között (pl. a barátaim által nagyon kedvelt Dream Theater tagjai), de én inkább a „feelinget”, a koncertélményt szeretem, amikor a haverokkal együtt egy-két pohár sör mellett kikapcsolódhatunk. Az AC/DC és általában a rock akár élőben, akár csak úgy hallgatva, pedig tökéletes ehhez. A magyar zenekarok közül a Tankcsapdát kedvelem leginkább, először a dorozsmai EFOTT-on, ’92-ben láttam őket fellépni. Lukács Lacit az egyik legjobb magyar szövegírónak tartom, itt van pl. a „A világ pusztul, mindenki posztol” kezdetű daluk. Ebben a sorban minden benne van, ami a mai világunkra jellemző.
A teljes interjú itt elolvasható.