Ugye, a Te agyadat még nem mosták át?
Ahogy éljük a mindennapjainkat, dolgozni vagy iskolába megyünk, filmeket, tévét nézünk, szörfözünk a neten, zenét hallgatunk… észre sem vesszük, de folyamatosan befolyásolva vagyunk. És általában meg sem kérdőjelezzük mindazt, amivel nap mint nap etetnek minket. Szó szerint is megeszünk minden szart, amit szépen becsomagolva, mindenféle mesterséges adalékokkal teletömve elénk tesznek, csábító reklámok segítségével. És ugyanígy vesszük be a kamut, a propagandát, a kötelező szlogeneket is. Egyre kevésbé kérdőjelezzük meg, még akkor is, ha tökéletesen ellentmond a józan észnek. Mert szisztematikusan, fokozatosan, jó ideje kondicionálnak, átprogramoznak.
Vajon Te észreveszed, hogy mennyire ki vannak fordulva a dolgok? Hogy minden, ami normálisnak, természetesnek tűnik – egy normális ember számára – azt állandóan támadják, megkérdőjelezik. Ha Te mégis kiállsz a természetes, normális dolgok mellett, akkor viszont téged támadnak. Nem mondhatsz semmit anélkül, hogy ne kelljen attól félned, ezzel megsérted mások érzékenységét.Nem lehet véleményed, nem mesélhetsz vicceket. Nem lehetsz önmagad. Mert elő van írva, hogy mik a frankó dolgok, és mik nem.
És inkább nem is kérdőjelezed meg. A bevándorlók békések, a terrorcselekmények elszigetelt esetek. A multikulturalizmus sikeres, kitűnő kebabot ehetünk Európa bármelyik nagyvárosában. Trump rasszista. Magyarország szar hely... És inkább nem veszel tudomást egy-egy terrortámadás után az azt éltető milliónyi Facebook-kommentről, amelyek hétköznapi, állítólag békés bevándorlótól származnak. Nem hallgatsz azokra az ismerőseidre, akik elmondják, hogy míg 10 éve imádtak a nyugat-európai nagyvárosokban kiülni este a parkban a padokra, ma ezt már nem tehetik meg, nemhogy egyedül nőként, de még férfiakkal sem. Mert rendszeresen megtámadják őket. Nem olvasol utána, nem keresed meg, hogy volt-e Trumpnak valaha is bármilyen rasszista megnyilvánulása...vagy valójában ezzel szemben óriási a támogatottsága a feketék és a spanyol ajkú bevándorlók körében is. Becsukod a füled, ha arról van szó, hány nyugat-európai vett már házat Magyarországon és költözött ide, mert itt biztonságban, békében élhetnek...
Ha félsz az igazságtól, félsz a tömeghangulattól, a nyomástól, akkor inkább maradsz a kék kapszulánál, a valóság tagadásánál. A kényelmes szlogeneknél, az erényfitogtatásnál, amitől igazi jóembernek érezheted magad. Mert ha követed az előírásokat, akkor te is frankó vagy. Ha pont olyan vagy, mint a többiek, ha ugyanazt szajkózod, amit ők, akkor megveregetik a válladat. Sőt, még azt is mondják rád: igazi egyéniség vagy. Mert te is kirakod a fekete négyzetet a Facebookra a rasszimus ellen. Téged is elkap a klímapánik. Te is isteníted Greta Thunberget. Szerinted is love is love... Kiabálod a tömeg jelszavait, kimész tüntikézni, s már te magad is elhiszed, hogy a saját véleményedet kiabálod – mert átmosták az agyadat. Amit persze nem látsz be. Hogyan is láthatnád be? Az agymosásnak pont ez a lényege. Ha az áldozat tisztában lenne az agymosással, akkor nem lenne agymosás. Sőt, arról is meggyőznek, pillanatok alatt, hogy aki ellentmond neked, ő az agymosott. És ilyenkor büszke is vagy magadra. Te megfelelsz az előírásoknak. Téged nem tilt le a Facebook. Te mindent elhiszel a médiának. Beállsz a sorba, mert így sokkal könnyebb, kényelmesebb.
MTI/EPA/Sedat Suna
Mert nehéz valódi egyéniségnek lenni.
Ha viszont beveszed a piros kapszulát, ha utánajársz a dolgoknak, ha a valóságra figyelsz, ha ki mered mondani, hogy a férfi férfi, a nő nő, a hülyeség meg hülyeség, akkor téged is megvet a tömeg. És mindenféle stigmákat dob rád. Rasszista; fasiszta, idegengyűlölő, homofób. És ezt kórusban mondják. Ők, az egyéniségek. És nagyon-nagyon nehéz nekik ellentmondani. Hiába vagy erősebb, felvértezettebb az átlagnál, hiába ragaszkodnál a józan eszedhez, mindenhonnan – filmekből, reklámokból, színészektől, zenészektől, egyetemi tanároktól, mesekönyvekből – minden irányból észrevétlenül ömlik rád a liberális elmebaj. Minden kifordult magából, minden elvesztette a valódi értelmét, az abnormális lett a normális.
A tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a tömeggel együtt-üvöltést bátorságnak, az érzelgősséget költői lelkületnek, a dióhéjak csörgetését haladó-szellemnek, a kapzsi, szűk homlokú élelmességet észnek, a csoportos unatkozást szórakozásnak, a mirigyek játékát élvezetnek.
Hogy ez valamilyen újkeletű panaszkodás lenne, mert ma reggel seggel keltem? Hát nem. Ezt már nagyszerű költőnk, Weöres Sándor is látta 75 évvel ezelőtt. Az utolsó sorok tőle származnak.
MTI/EPA/Sedat Suna
