Pesti Srácok

Háromezer-ötszáz tonna második világháborús lőszer miatt evakuálnának egy svájci várost

Háromezer-ötszáz tonna második világháborús lőszer miatt evakuálnának egy svájci várost

Több mint egy évtizedre is otthonuk elhagyására kényszerülhetnek Mitholz svájci település lakói, mert 3500 tonna, a második világháborúból visszamaradt lőszert kell eltávolítani egy hegyoldalba vájt fegyverraktárból. A svájci kormány hétfőn fogadott el átszámítva egymilliárd dolláros tervet a veszélyessé vált világháborús lőszerkészlet ártalmatlanítására, amelynek pusztán az előkészítése is egy évtizedet vesz igénybe, így a kitelepítésre is várhatóan legkorábban csak 2030-ban kerülhet sor.

A Berni-Alpokban fekvő hatalmas földalatti lőszerraktárt a második világháború alatt létesítették arra az esetre, ha Svájcot katonai támadás érné semleges státusza ellenére. Az elképzelés az volt, hogy az országot érő támadás esetén katonák ásnák be magukat a hegyekbe és titkos földalatti átjárók egész rendszerét, valamint a hegyekben elrejtett lőszert felhasználva fejtenének ki ellenállást. A háború esetére felhalmozott hétezer tonna lőszer egy része 1947. december 19-én, röviddel éjfél előtt felrobbant, hatalmas törmelékesőt zúdítva a környező lakóépületekre, amelyekben kilenc ember vesztette életét. A robbanás lerombolta a városközpontot és a vasútállomást is. A település hamar újjáépült, a hegyoldalba vájt raktárban azonban továbbra is megmaradt 3500 tonna lőszer – légibomba, akna és kézigránát –, amelynek állapota egyre nagyobb aggodalomra ad okot. A jelenlegi biztonsági előírások szerint a mitholzi lőszerlerakat elfogadhatatlan veszélyt jelent – közölték a hatóságok. A kormány szerint a közelmúltban végzett állapotfelmérés nagyobb kockázatot tárt fel, mint amekkorát az 1949-es és az 1986-os vizsgálat állapított meg. A korábbi felmérések szerint is fennállt a robbanás veszélye, de akkor úgy ítélték meg, hogy az csak magát a katonai létesítményt érintené, ráadásul az elöregedő lőszer elszállítása túl kockázatos lenne, főleg geológiai okokból. A kormány hétfőn utasította a védelmi minisztériumot, hogy 2022 őszére dolgozzon ki tervet a kitelepítésben érintett mintegy 170 személy evakuálására és kártalanítására. A kormány szerint a helyi hatóságok és lakosok is elfogadták a gigantikus fegyvermentesítési tervet, amelynek megvalósítására kilencszázmillió svájci frankot (300 milliárd forint) irányoztak elő.

Forrás: MTI; Fotó: civilhetes.net /LUMENFILM

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.