Pesti Srácok

Brüsszelben már a Mohamed és az Ahmed a legnépszerűbb fiúnév

Brüsszelben már a Mohamed és az Ahmed a legnépszerűbb fiúnév

Belgiumban egyre erősebb az iszlamizáció – ennek ékes bizonyítéka az a statisztika, amelyet a Belga Statisztikai Hivatal, a Statbel tett közzé. Az adatokból jól látszik, hogy 2020-ban a három legnépszerűbb fiú utónév muszlim: a Mohamed, a Mohammed és az Ahmed áll az élen szinte mindegyik városban – hívta fel rá a figyelmet a V4NA.

A belga fővárosi régió nagyobb városaiban a tavalyi adatok alapján rendkívül népszerűek a muszlim nevek, olyannyira, hogy az első három helyet szinte kivétel nélkül ezek foglalják el. Különösen sok muszlim név fordul elő a fővárosi régióban: a 185 100 lakosú Brüsszelben tavaly 2900 Mohamedet jegyeztek fel, ezt követte 956 esetben a Mohammed név, a harmadik helyen pedig az Ahmed áll, ebből 842 van a belga fővárosban. Népszerű a Youssef és az Ali név is. A fővárosi régió két másik nagyvárosa, a 120 000 lakosú Anderlecht és a 132 800 lelket számláló Schaerbeek szintén hasonló statisztikákkal zárta a 2020-as évet, mindkét városban a fővároshoz hasonlóan alakult a fiúnevek sorrendje: első helyen áll a Mohamed, a második a Mohammed, majd az Ahmed következik. Mindkét városban népszerű volt továbbá az Ali név, a statisztika alapján csaknem ezer van belőle, Schaerbeekben pedig több, mint 300 Ibrahim van az adatok szerint.

Franciaországban is hasonló a helyzet a muszlim nevek tekintetében: az INSEE statisztikai hivatal adatai szerint 2019-ben az országban született csecsemők 21,5 százaléka kapott muszlim nevet, de még ennél is meglepőbbek a fővárossal szomszédos, közismerten muszlimok lakta Seine-Saint-Denis megye adatai, ahol az újszülötteknek több, mint a fele, 54 százalék kapott muszlim utónevet 2019-ben.

Forrás: V4NA; Fotó: V4NA

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.