Sikertelen volt a liberális támadás a Színház- és Filmművészeti Egyetem új vezetése ellen
A Magyar Nemzet hosszú interjút közölt Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával, az egyetemet fenntartó kuratórium elnökével. Vidnyánszky jó hírként közölte, hogy bár az SZFE-tüntetők és a liberális média próbálta ellehetetleníteni az intézményt, ennek ellenére nőtt az egyetemre jelentkező száma.
A hangos propaganda ellenére öt százalékkal többen jelentkeztek az egyetemre, ami azért fontos, mert az SZFE átalakítása ellen lobbizók igen agresszív támadást intéztek az iskola ellen. Még a drámatagozatos középiskolákba is bementek, és próbálták lebeszélni a diákokat a felvételiről. Ugyanakkor csak négyen hagyták ott az egyetemet, azaz az átalakítások ellenére kevesen morzsolódtak le. A járvány miatt sok gyakorlati kurzus leállt, február végével ezek a képzések is újraindulnak. A Vas utcai Ódry Színpad helyett egy korszerű pódium fog a növendékek részére állni az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az Ódry pedig visszakerül a református egyházhoz – derült ki a beszélgetésből.
Vidnyánszky az interjúbana FreeSZFE Egyesülettel kapcsolatban kifejtette, hogy
inkább elfoglalnak egy zeneiskola számára felújított épületet, miközben évtizedekig hagyták saját intézményüket lepusztulni. Az oktatás magas minőségéről, 155 év hagyományáról és szolidaritásról beszélnek. De mire fel mindez? A HVG, hangsúlyozom, a HVG idei felsőoktatási kiadványában az összes hazai művészeti egyetem megelőzi a színművészetit az oktatók kiválósági rangsorában”.
A rendező az elmúlt évtizedek művészi megkötéseiről, és a liberális véleménydiktatúráról következőket mondta:
A szabadon szárnyalás, a kötöttségek nélküli teremtés művészi gesztusa helyett a megfelelés, az igazodás kis ügyeskedéseire kényszerít. Az SZFE is ebbe a kalodába zárta önmagát, és végül a zártságnak olyan fokára jutott, hogy mindennemű változásnak, a világ valóságához való igazodásnak valamennyi képességét elveszítette. A megújulás közös útja helyett inkább a blokádot választották. Az oktatók egy szűk csoportja pedig ennek az ideológiai háborúnak az eszközévé tette a diákokat, veszélybe sodorva azok jövőjét, sorsát, karrierjét. A mi hitünk és meggyőződésünk szerint az egyetem feladata és küldetése, hogy sokféle művészi és szakmai életpálya kialakításra adjon lehetőséget a diákjai számára. Az a feladatunk, hogy az egyetemi képzés az egész magyar színházi, filmes és televíziós szakma számára bocsásson ki művészeket és magasan kvalifikált szakembereket.”
A szakember szerint az átállás ugyanakkor nem zajlik zökkenőmentesen, hiszen nagyon erős ellenszélben kell kialakítani az új tanítógárdát, ami azt is eredményezi, hogy sokan félnek igent mondani az oktatói munkára. Félnek a balliberális nyomástól, és propagandától. Vidnyánszky Attila számára nem ismeretlen ez a fajta eljárás, ahogy kinevezték a Nemzeti Színház élére, a strasbourgi színház oktatójaként lehetetlenítették el, és több külföldi bemutatóját mondták le. Ennek ellenére hitvallását és eszmerendszerét nem sikerült letörni, mert ahogy mondta
“jönnek hozzánk számos más országból jelentős társulatok, alkotók. Nem vagyunk egyedül. Nem kell szoronganunk”.
Forrás: Magyar Nemzet, Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
