Oltásellenes kommenthuszárok szidják a zeneipart a védettségi igazolvány miatt – Azzal vádolják a zenészeket, hogy eladták magukat a kormánynak
A Musicbackstage zenei online magazin oldalán jelent meg Takáts Norbert Attila írása, aki bejegyzésében arra reagál, hogy miután a miniszterelnök bejelentette, hogy megvan az ötmillió beoltott ember – így életbe léphetnek az újabb enyhítések, többek közt ismét lehet zenés, táncos rendezvényeket, azaz koncerteket, fesztiválokat szervezni –, azonban bizonyos kommenthuszárok és névtelen függetlenek elkezdték támadni ezen események szervezőit azért, mert védettségi igazolványra van szükség ezen események látogatásához. A szerző szerint a zenészek, előadók láthatóan nem számítottak ilyen reakciókra, tanácstalanul állnak, ha bármit is szeretnének mondani, írni, véleményt alkotni, vagy jelezni, hogy semmi közük ehhez, egyből célkeresztbe kerülnek, és politikai eszközzé minősíti őket a hangos kisebbség, meg a „független” média.
A szerző szerint az új intézkedésekkel a zeneipar szereplői visszakapták végre munkájukat, a zenészek, háttéripari dolgozók, szervezők újra azzal foglalkozhatnak, amire feltették az életüket, de a neheze azonban még csak most következik, hiszen a nagy visszatérés azért nem ennyire sima ügy. Nem elég, hogy valaki több mint egy év után áll újra színpadra és nem csak azzal kell megbirkóznia, hogy vajon lesz-e közönsége, hanem még egy stábot is össze kell szednie az induláshoz. Ezenfelül van egy ennél nagyobb baj is:
Mindemellett pedig jelenleg ott van egy réteg hangulatkeltő, tele oltásellenes emberekkel, akik annak ellenére az előadókat, szervezőket szidják a védettségi igazolvány kötelezővé tétele miatt, hogy arról nem is ők tehetnek, nem ők hozták meg ezt a szabályt. A zenészek, előadók pedig láthatóan nem számítottak ilyen reakciókra, tanácstalanul állnak, ha bármit is szeretnének mondani, írni, véleményt alkotni, vagy jelezni, hogy semmi közük ehhez, egyből célkeresztbe kerülnek, és politikai eszközzé minősíti őket a hangos kisebbség, meg a „független” média.
A szerző azt is hozzáteszi:
Miközben ők csak dolgozni akartak az elmúlt hónapokban, semmi közük a pártpolitikai témához, nem is értenek hozzá, akár azt is mondhatnám szarnak rá. Mégis rajtuk verik el a port a „kommenthuszárok”, sokszor bődületes nagy baromságokat állítva. Kormánypártiság, Kossuth-díj, eladtátok magatokat, nem álltok ki az emberek mellett, fizetett zenészek, propagandisták, milliomosok, stb és stb. Válogatott sértegetések röpködnek, egymást hergelik, minősítik közben az emberek. Tényleg ennyire sötét lett az ország? A zenészek végre zenélhetnének, az emberek pedig szórakozni járhatnának.
A szerző arról is ír, hogy miközben a legtöbb európai országban még csak jele sincs az enyhítésnek, szigorú szabályok között élnek a németek, osztrákok, románok, szlovákok, a magyarok hőbörögnek egy plasztikkártya miatt, és nem akarják beoltatni magukat.
Sajnos a tényeken egyetlen ’konteó’ sem változtat, emberek, a vírus sajnos nem viccelt az elmúlt több mint fél/egy évben. Emberek haltak meg, posztkovidos tünetekben szenvednek ezrek, szóval itt azért az egészségetek lenne inkább a tét, nem az, hogy a kormány mit döntött. És nem a zenészek miatt van védettségi korlátozás, hanem miattatok. Azért, hogy oltassátok be magatokat a saját, ismerőseitek, családtagjaitok, mások érdekében, mivel egyelőre nincs más megoldás a vírus elleni küzdelemben. De ha mégsem akarod megtenni az is egy út, a te döntésed, semmi probléma ezzel. Csak akkor ne háborogj, ha valamit nem úgy kaphatsz meg mint régen. Például a szórakozást.
Takács azt is hozzáfűzi, hogy a szórakozás nem a mindennapi létfenntartás része, nem kiváltság, ami jár. Eddig is belépőjegy kellett a legtöbb rendezvényre, most egy plasztikkártya is, remélhetőleg nem végleg, csak egy időre.
Ha van akkor szórakozhatsz, ha nincs akkor otthon maradsz, de közben elmehetsz boltba, bevásárlóközpontba, játszótérre, étterem vagy kávézó teraszára, vághatod a füvet otthon, ültethetsz virágokat, dolgozhatsz a munkahelyeden, ezért megkapod a fizetésed és még számtalan tevékenység közül válogathatsz, szóval hol itt a diszkrimináció? Eddig is belépővel mehettem be a legtöbb koncertre, fesztiválra, ha nincs jegyem nem engedtek be
– hívja fel a figyelmet a fentebbiekre a szerző, aki hozzáfűzi és így zárja gondolatait:
Most meg hőbörgés van, egymás torkának esnek rajongók, szidják azt, akinek a dalai, a fellépései az életük része, volt, lett. Élményeket dobnak ki az ablakon egy értelmetlen téma miatt, egy év alatt kifordult a világ, sok ember jól bedőlt ennek. Miután sokan, majd egy éve virtuális térben élik (csak) az életüket, elfelejtettek gondolkodni, persze írni annál inkább. Emlékszel arra, hogy milyen volt, amikor egy koncerten, fesztiválon a kedvenc zenédet hallgattad? Közben összejöttél egy csajjal, pasival, buliztatok a barátaiddal, részegre ittad magad, vagy bosszankodtál, hogy már megint …. kell és csak toi toi wc van? Most meg ezek a művészek lettek az ellenségeid? Magadtól veszed el most az élményeket, inkább hülyeségeket írogatsz tájékozatlanul, mert már a Google sem a barátod, inkább vállalod, hogy a nap hülyéje Te legyél. Tényleg ennyire hülyék vagytok kommentelők?
Forrás: Musicbackstage; kiemelt kép: MTI/EPA/Peter Powell