Pesti Srácok

Új-Zélandot egy transznemű képviselheti a női súlyemelők között Tokióban

Új-Zélandot egy transznemű képviselheti a női súlyemelők között Tokióban

Felkavarta a közvéleményt Új-Zéland egyik olimpikonjelöltje. A haladás jegyében ugyanis úgy döntöttek, hogy egy transzneműt indítanak a női súlyemelés versenyszámában. A negyvenhárom éves Laurel Hubbard ugyan még nem szerzett kvótát, de hazája szövetsége szerint az összes kritériumnak megfelel, így valószínűleg ott lesz Tokióban.

Hubbard 2013-ig a férfiak mezőnyében versenyzett, nemváltását követően két évvel pedig megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jóváhagyását, miután a szervezet meghatározta a transznemű sportolók számára a tesztoszteronhoz köthető határértéket (10 nanomol/liter alatti szám az első versenyt megelőző 12 hónapban). Ezt több szakember is kifogásolta, mondván, aki biológiailag férfiként megy keresztül a pubertáskoron és az érési folyamatokon, annak alapból olyan előnyei lehetnek a nőkkel szemben, amelyeket egy ilyen szabályozás nem kompenzál. A NOB meghallgatta a tudományos álláspontot, és módosításokat tervez a konfliktusok megelőzése, valamint a biztonság érdekében. A végső szempontrendszert a szervezet az adott sportág nemzetközi szövetségével együtt dolgozza ki – írja az Index.

Tracey Lambrechs, Hubbard honfitársa, egyben ellenfele volt az, aki szót emelt az ügyben, és aggodalmát fejezte ki az eseményekkel kapcsolatban:

PestiSracok facebook image

Nemcsak Új-Zélandon, de egész Óceániában megosztja a versenyzőket Hubbard jelenléte. 2018-ban a Nemzetközösségi Játékokon az ausztrál szövetség mindent elkövetett annak érdekében, hogy megakadályozza az indulását, a szervezők azonban közbeléptek. Egy évvel később a Csendes-óceáni Játékokon győzött a 90+ kilogrammosok kategóriájában, amivel óriási botrányt váltott ki a térségben.

Forrás: Index; Fotó: Scott Barbour/Getty Images Hungary

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.