Tibor Fischer: Morawiecki és Orbán sokat kockáztatott a szabadságért – nem csoda, hogy nem szeretik, ha kioktatják őket a demokráciáról
„Érhető, hogy az olyan politikusok, mint Mateusz Morawiecki vagy Orbán Viktor miért nem szívlelik, ha önelégült svéd vagy luxemburgi európai parlamenti képviselők leckéztetik őket demokráciából, mert miközben Brüsszel előszeretettel oktatja ki ezt a két országot, szemet huny a német vagy francia visszaélések felett” – írta Tibor Fischer brit író, publicista a The Telegraphban megjelent véleménycikkében. A szerzőt a hivatalos brüsszelitől gyökeresen eltérő álláspontja és az Európai Parlament tényfeltáró bizottsága, a LIBE októberben hazánkban járt tagjaival, köztük Donáth Anna ellenzéki politikussal folytatott beszélgetés inspirálta véleménynyilvánításra – számol be a hirado.hu.
Tibor Fischer, a The Telegraph portálján is megjelent véleménycikk szerzője felidézte, hogy afféle kreatív tanácsadóként történt meghallgatása idején a delegáció munkájában már nem vett részt az egész jogállamisági vizsgálatot „abszurdnak értékelő két jobboldali EP-képviselő”. Ott volt viszont a momentumos EP-képviselő Donáth Anna, aki ugyan hangsúlyozta, hogy nem magyar ellenzéki politikusként, hanem a Renew Europe frakció képviselőjeként vesz részt a delegáció munkájában, jelenléte azonban a szerző szerint mégis hitelteleníti a vizsgálatot. Fischer szerint az objektivitásnak legalább a látszatára szükség volna, főleg, miután Donáth korábban is azt hangoztatta, hogy Magyarországon nincs jogállamiság, és „diktatúrára” panaszkodott.
Donáth Anna kijelentései nyomán felmerül a kérdés: ha ennyire komornak látja a magyarországi helyzetet, hogyan kereshet Brüsszelben évente több mint százezer dollárt ahelyett, hogy burgonyát hámozna a börtönben?
– írja a publicista. Tibor Fischer úgy véli, Brüsszel kettős mércét alkalmaz Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, ellenséges fellépése pedig leginkább „politikai rosszindulatként” értelmezhető. Mint írja, az EU apparátusa a baloldalra támaszkodik, és nem szíveli a jobboldali kormányokat. Példaként a szerző felhozza az uniós magállamokat – a németeket és a franciákat –, amelyeket szerinte a törvényhozási és jogszabályi visszaélések kérdésében érdekes módon elkerüli a brüsszeli „inkvizíció”. Fischer emlékeztet arra is, hogy „a francia rendőrség rendszeresen vesz őrizetbe, juttat kórházba és nyomorít meg békés tüntetőket”. Felidézi, hogy Macron elnök nemrégiben beperelte Michel-Ange Flori üzletembert, amiért két dél-franciaországi városban elhelyezett plakátjain Hitlerként ábrázolta őt, ezzel tiltakozva a járvány miatt bevezetett korlátozások ellen. (A vállalkozó egy későbbi bejegyzésében a Charlie Hebdo szatíralap körül kialakult vitákra hivatkozva azt írta: „Macroniában tehát szatírának számít, ha kifigurázod a próféta fenekét, de az elnököt diktátorként ábrázolni istenkáromlás”.)
Nem vettem észre, hogy az európai nagyok kifogásolták volna a francia elnök viselkedését, vagy a szólásszabadság haláláról értekeznének Franciaországban. Nem. Csak arról hallunk, hogy a visszacsúszó lengyelek és magyarok hogyan bontják le a demokráciát – ám semmilyen bizonyíték nem támasztja alá ezeket az elképesztően zavaros észrevételeket
– jegyzi meg Tibor Fischer Macron „kicsinyesnek” titulált reakciójáról. Fischer szerint Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Orbán Viktor is sokat kockáztatott a szabadságért még a kommunizmus összeomlása előtt, érthető hát, hogy nem szeretik, ha önelégült svédországi vagy luxemburgi törvényhozók kioktatják ki őket a demokráciáról. Brüsszelt zavarja, hogy Magyarország és Lengyelország hagyományosan közel áll egymáshoz, és amíg Morawiecki és Orbán hivatalban van, fedezik egymás hátát. Nem vitás, hogy egyikük sem akar kilépni az EU-ból, ám ezek a kormányok a harcokban biztosan nem fognak meghátrálni. A szerző úgy véli, az Európai Unió tragédiája az, hogy bár a létrehozása nagyszerű ötlet volt, kereskedelmi és kulturális szervezetként kellett volna fenntartani.
Forrás: hirado.hu; Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
