A nagyhatalmak nem fognak egymásnak ugrani a frusztrált ukrán elnök kedvéért
Kudarcos eredményekkel térhetett haza múlt héten Volodimir Zelenszkij ukrán államfő Brüsszelből, a Keleti Partnerség csúcstalálkozóról, ahol csalódást keltően és összeszedetlenül szerepelt. Úgy tűnik, az elmúlt hetek hónapok ukrán fenyegetései, diplomáciai üzengetései, a kapkodás és az orosz invázióval való riogatás még jobban elszigetelte Ukrajnát hagyományos támogatóitól. Mindezt ráadásul egy olyan pillanatban, amikor a legtöbben egy sajátos amerikai-orosz alkura számítanak és ahol szinte biztos: a nagyhatalmi egyezkedés költségeit Ukrajna fogja viselni – hívta fel rá a figyelmet az Origo.
Az ukrán elvárásokkal szemben Zelenszkij elnök semmilyen garanciát nem kapott arra, hogy az EU bármilyen módon fellép az ukrán érdekek védelmében.
Az európai nagyhatalmak nem fognak szembe menni Putyinnal
Az ukránok stratégiája a kezdetektől világos: az ország az EU költségén akarja magát megvédeni az oroszoktól. Ennek mentén folyamatosan konkrét csatlakozási menetrendet, újabb Oroszország elleni szankciókat, védelmi garanciákat és oroszellenes zárónyilatkozatot követeltek az európai vezetőktől. A mostani csúcstalálkozón azonban világossá vált: egy szegény ország kiszámíthatatlan, megbízhatatlan és népszerűtlen vezetője érdekében az európai nagyhatalmak nem fognak szembe menni Vlagyimir Putyinnal és saját jól felfogott érdekeikkel. Túl sokat fektettek már be ehhez Oroszországban a nagy európai energiacégek.
Az unió bővítése áll
Az unió bővítése amúgy is áll, és ha újra is indul, biztosan nem Ukrajna lesz az első a sorban. Már csak azért sem, mert amit az EU akart Ukrajnától, már megkapta. Az európai cégek szabadon működhetnek Ukrajnában, a vízummentesség pedig több millió ukrán állampolgár számára tette lehetővé, hogy az uniós munkaerőpiacon vállaljon munkát. Ez volt az olcsóbb megoldás, hiszen uniós tagság hiányában Ukrajnának nem járnak a támogatások, miközben ami értékes volt az országban, azt így már rég megkapta az Európai Unió.
A NATO is halogatja Ukrajna felvételét
A közelmúlt eseményeiből szintén sokatmondó volt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár reakciója, amikor Zelenszkij elnök élő adásban kérdezte meg, mikor lesz Ukrajna a szövetség tagja? A főtitkár, aki mindig keménynek mutatkozik, ha Oroszországról van szó, most inkább taktikusan kitért a válaszadás elől, noha az ukrán diplomácia régi célja a pontos időpont kitűzése. Hiába tehát a hangzatos ígéretek, a NATO vezetése is pontosan tudja, hogy a szövetség keleti bővítése elsősorban Oroszország ellenállása, de a NATO-tagállamok eltérő érdekei miatt is a távoli jövő ködébe vész.
Biden Putyinnal akar egyezséget kötni
Joe Biden (aki fián keresztül több ukrajnai érdekeltséggel is rendelkezett korábban) ugyanis más hangnemben és más célokról tárgyal Putyinnal, mint elődjei. Biden pontosan érzékeli, hogy egyszerre nem küzdhet két ellenféllel: Oroszországgal és Kínával, így a kissingeri logikát alkalmazva a gyengébbel, tehát Putyinnal akar egyezséget kötni. Sokatmondó jelzés volt, amikor a december 7-i Biden-Putyin telefonhívás után benyújtott amerikai védelmi költségvetési törvényjavaslatból kikerült az Ukrajnát megkerülő orosz gázvezeték, az Északi Áramlat 2-vel kapcsolatos szankciók jelentős része. Ugyanígy árulkodó annak a lehetőségnek a felvetése is, miszerint az USA esetleg beszállna a minszki megállapodásba, és hajlandó lenne tárgyalni Kelet-Ukrajna autonómiájáról, ami egyértelmű vörös vonal volt eddig az ukrán vezetés számára. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter pontosan érzi a széljárás változását, ezért is írt segélykiáltást a Foreign Policy-ba, de úgy tűnik, a nagyhatalmi érdekek ismét felülírják az ukrán érdeket, és könnyen lehet, hogy Kijev elengedése lesz majd az amerikai-orosz modus vivendi ára.
Mélyponton Zelenszkij népszerűsége
Mindezzel egyidejűleg a belpolitikai térfélen is kijózanító adatokkal kell szembenéznie az ukrán elnöknek. A két és fél éve páratlan támogatással megválasztott, és pártjával a parlamenti többséget megszerző elnök népszerűsége a mélybe zuhant, egy 2021 októberi felmérés szerint csak a lakosság negyedének támogatására számíthat. Mindemellett az oligarchák elleni küzdelem meglehetősen szelektíven zajlik és mintha csak azok ellen lépne fel teljes szigorával az állam, akik nem támogatják kellően az elnöki adminisztrációt.
Forrás: Origo; Fotó: ujszo.com
