Az árulók olyan emberek, akiktől túl sokat vártunk
Júdás csókja, Jelenetek Krisztus életéből (mozaik)
Szeretem az úgynevezett "olvasói leveleket", mert mindig sokat mondó olyan emberek jól összefoglalt véleményét elolvasni, akik nem életvitelszerűen foglalkoznak politikával. Aristo barátom mondta egyszer, hogy nehéz az olyan emberekkel kezdeni valamit, akiknek a hűség és a lojalitás nem jelent semmit. Kibontakozott például egy vita Kapu Tibor viselkedéséről, nálunk a szerkesztőségben is és persze a jobboldali nyilvánosságban is. Kaptam ezzel kapcsolatban egy olvasói levelet, amely jelentős részben a "tőlünk egyébként Elszabadult Hajóágyú" :) nyolc nappal ezelőtti adására reflektál. A levél megihletett, nem lehet elégszer ezt az árulás-nem árulás kérdést elég alaposan megvitatni.
Ez tipikusan az az ügy egyébként, amelyben nem baj, ha az ember egyszerre tud empatikus lenni többféle érzelmi és értelmi álláspont irányába. Átéltünk már ilyesmit és ilyesminek az ellenkezőjét is, 2002-ben is rengeteg áruló akadt, olyan aki rengeteget köszönhetett az előző négy évnek. Pont mint most, árulás mindig van. Kapu Tibor egy olyan képzettséget szerzett, amivel ma csak ő rendelkezik Magyarországon. Hiba lenne ezt parlagon hagyni, és ő csak korrigálja a politikai diszfunkciókat, amikor a helyezkedésével megelőzi azt a hibát, amit az új kormány elkövetne. És sajnos most nem gúnyolódom, hanem csak reménykedem.
Az árulás elkerülése nagyobb dolog, mint gondolnánk
És akkor íme az olvasó levél ("név és cím a szerkesztőségben") teljes egészében kiemelésben, a szokványos részek meg az én kommentjeim.
Szombaton szokásomhoz híven néztem a Hajóágyút. Nagyon szeretem a fiúkat, mert amellett, hogy a Fidesz értékrendjével nagy vonalakban egyetértenek, fogalmaznak meg kritikát is, humorral, néha kíméletlenül. És ez jó is így, a fene se akarja mindig a dicshimnuszt hallgatni, a jogos kritikának helye van.
De még mennyire, szerintem is az egyik fő probléma az volt, hogy a főáramú jobboldali sajtó nem kritizálta a kormányzás azon részeit, ahol lett volna mit. És ez alapvetően öncenzúra volt, nem feltétlenül politikai nyomás. Én pont olyan hülye voltam, mint sokan mások, tehát mondhatom. Ez nem a felelősség szétterítése, hanem szomorú ténymegállapítás. Egy jobboldali politikus ne legyen sértődékeny. A jól megválasztott témájú viták sokat erősítettek volna rajtunk.
Viszont most szombaton szóba került Kapu Tibor, és az ő pálfordulása. Ami Ambrózy szerint jogos volt, és a Fidesz tábor indokolatlanul fordult szembe vele. Én ezzel vitatkoznék.
Kapu Tibor természetesen szavazhat a Tiszára, mint bármely állampolgár a szabad választásokkor. Viszont, ezt demonstrálva kimenni a Kossuth térre örömködni, és nézni, ahogy az újdonsült miniszterelnök, mint valami érettségi bankett leszálló ágában, az ország házának ablakában ülve dohányzik és pezsgőzik, nos, ez igenis kiválthatta egyes Fidesz pártiak ellenérzését. Elfogadom, hogy nem a Fidesz, hanem a Magyar Állam küldte és finanszírozta Kapu Tibor űrutazását, és ez akár független is lehet a kormányzat színétől. (Bár azért, mint tudjuk, Farkas Bertalan óta egyetlen egy kormányzat sem forszírozta az űrkutatást, ezt is a Fidesz tette lehetővé.) De ennek a küldetésnek az anyja, kigondolója, szervezője, mentora Ferencz Orsolya volt, a Fidesz országgyűlési képviselője. Aki minden vonalon, szívvel, lélekkel támogatta a jelölteket. Aki folyamatosan biztosította a hátteret ehhez az ország számára is hatalmas lépéshez. Aki elviselte a gáncsoskodókat, az ellenzékiek folyamatos károgását, a merjünk kicsik lenni hozzáállásból eredő mocskolódását.
Egy dolog ésszerű kockázatot vállalni egy űrutazással és más dolog a magyarországi ellenzék józan eszére és jóindulatára apellálni. Kapu Tibor ezt az utóbbi kockázatot már nem vállalta. És megint nem rajta gúnyolódom.
Amikor a választások másnapján Kapu Tibor kifejtette, hogy a demokrácia gyönyörű napja volt a tegnapi, Ferencz Orsolya még kiállt és elmondta, hogy nem is úgy van az, ahogy azt mindenki értette. Ezt hazudtolta meg Kapu Tibor a Kossuth téri mulatozásával. Amiről még felvételt is posztolt a közösségi oldalára, hátha valaki elsiklott volna a tény fölött. Ez igenis szembeköpése Ferencz Orsolyának. Ez igenis szembemegy az addigi szerepléseivel, a kötcsei pikniken való részvételével, Orbán Viktornak adott ajándékával vagy a vele készített interjúval. Nem mint a Fidesz vezetőjének, hanem mint annak a miniszterelnöknek, aki támogatta az űrutazás tervét. Ezek után a Fidesz tábora, úgy gondolom joggal gondolta, hogy Tibor a mi emberünk. A Fidesz tábor volt az, akik igyekeztek visszaverni az ellenzék folyamatos támadásait, hogy ennek az űrutazásnak a költségeiből hány kórházat/lélegeztetőgépet/éhező gyereket lehetett volna finanszírozni. Az ellenzéki jelentős része egyfolytában kritizálta, szidta az egész űrprogramot és Kapu Tibort is. Milyen érdekes, hogy ez nem zavarta, csak az, hogy Fidesz rendezvényeken kellett részt vennie és nem vették meg a szkafanderét. Lehet egy össznépi hősnek saját, külön világnézete, véleménye. De nyíltan szembefordulni az őt támogató, össznépi hőssé tevő közösséggel joggal vált ki fájdalmat és felháborodást. Hogy ennek némelyek hangot is adnak, azt gondolom, el kell tudnia viselnie. Hatás – ellenhatás.
Ez megint mind igaz. De szerintem ez leírható máshogy is, miszerint sajnos Kapu Tibor nem tanult meg politizálni és ami még nagyobb baj, nem politizálni sem tanult meg. Persze ez lehet jellemkérdés is, de ne tegyük mindig azzá. Legyen már meg az a luxusa azoknak, akik azért csináltak már valami nagy dolgot, hogy hülyék legyenek a politikához, vagy ne legyenek tökéletes jellemek.
A rendszerváltás után jóval már elő akartak léptetni olyan volt ludovikás tiszteket, akiket még Horthy Miklós avatott hadnaggyá, akiket 1945 után törvénytelenül és persze aljas módon a kommunisták taszítottak ki a Honvédségből és börtönöztek be akár. Jogilag ilyenkor abba a rendfokozatba szokták előléptetni a már bőven nyugdíjas katonákat, amelybe elvileg lennének, ha a szokványos módon megy előre a katonai karrierjük. Az egyik ludovikás tiszt azonban nem kérte ezt az előléptetést, azt mondva, hogy őt Horthy Miklós kormányzó avatta hadnaggyá, szeretné, ha ez így is maradna. Ez nem feltétlenül követendő példa, hanem csak egy világos, a jellemből következő döntés. Nem várjuk el, de nagyon becsüljük.
Kapu Tibornak, ha még esetleg akar valamilyen érdemi űrhajózáshoz kapcsolódó nagyobb ívű karriert, akkor az új kormánnyal is jóban kell lennie. Szerintem a legjobb lett magyar űrhajósnak kiválasztva, nem a legjobb fideszes. És ez így volt jól. És ugye úgy is fel lehet fogni a dolgot, hogy meg lehet a véleménye az újakról, ha ilyen háromnegyed látványosan igazodik azonnal.
A műsorban elhangzottakkal kapcsolatban van még egy észrevételem. Megértem, hogy a választási vereség sokakban dühöt és elégedetlenséget vált ki. Különösen azokban, akik a frontvonalban harcoltak. De úgy gondolom, a belső viszályt nem kellene a közösségi oldalakon megharcolni. Miért adunk folyamatos tápanyagot, megrágva, előemésztve a FOS médiának? Miért nem bízzuk rájuk a mocskolásunkat, miért nem kell ehhez még csak lehajolniuk se? Terített asztalról szedhetik le azokat az információkat, amikért eddig dolgozniuk kellett. Ezeket a vitákat miért nem lehet házon belül rendezni? Ferencz Orsolya és Lázár János miért nem mennek ki a köves útra a lovagiasság szabályai mellett megküzdeni egymással? Mindketten hatalmas munkát végeztek a kampányban. A mezei fideszes mindkettőjük munkáját elismeri és tiszteli. Nem kellene tovább rongálni sem a saját, sem a közösség nimbuszát. Kapjuk már össze magunkat, rendezzük sorainkat, álljunk talpra, mert kíméletlen ellenféllel, ellenséggel állunk szemben, akik röhögve dörzsölik a tenyerüket a belső széthúzás láttán!
Szerintem a nyilvános vita mindig kell, ha értelmes dolgokról vitatkozunk. Például egy jobboldali politikus, sőt egy nyilvánvalóan az aktuális kormánypárthoz tartozó kinevezett is mindig legyen kedves mindenkihez, aki szembe jön vele, és ne legyenek homályos ügyei. Ezért van egy pártnak vezetése, hogy az ilyen ügyekben rendet tegyen. Ez nagyon nagy versenyelőny lenne, főleg ha ezt látnák a választók. Írhatnám ezt múlt időbe is.
A közösségi oldalak persze más kérdés, szerintem is csak elvi viták valók oda, személyesek nem. Az olyan lenne, mintha a házastársak a Facebookon veszekednének egy százezres csoportban.
