Egyre többen csatlakoznak az evangélikusok állásfoglalásához, amelyben szembeszállnak az egyházban is jelen lévő LMBTQ-propagandával

Nem áhítozunk népszerűségre, és nem politikai szekértáborokat vagy ideológiákat szolgálunk, hanem egyedül a mi Urunkat, úgy, ahogyan azt ránk hagyta szent igéjében. Nem akarunk többet, de nem elégszünk meg kevesebbel sem. Ezért született meg ez az állásfoglalás, mert nem szeretnénk eltérni Isten igazságától Hiszen mint akik már megízleltük a kegyelem ajándékát Jézus Krisztusban, mi mást tehetnénk, mint hogy egyedül Őbenne, a testté lett Igében maradunk. Így ajánlom a novemberi állásfoglalásunkat mindenki számára, testvéri szeretettel!

Szorongató időket élünk. A világban olyan gondolatok, ideológiák váltak általánossá, melyek korábban csak szórványosan, vagy zárt ajtók mögött hallatták hangjukat. Egyik oldalon a gender, LMBTQ+, férfi és női nemet megváltoztató műtétek, kezelések népszerűsítése, másik oldalon a házasságról, családról vallott értékek devalválódása, az abortuszok rendkívül magas száma vagy épp az eutanázia gyakorlata az útjelzői ennek a folyamatnak.

Akik az egyházban élünk és szolgálunk, látjuk, hogy a teremtésellenes gondolatok, törekvések az egyház ajtaján is dörömbölnek, vagy éppen az ajtót törik be. Sőt, Skandináviában, Németországban, de már a közeli Ausztriában és Szlovákiában be is törtek az evangélikus egyházakba, ennek hol békésebb, hol erőszakosabb következményeivel együtt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyházak folyamatosan hátrálnak és hajolnak meg ezen ideológiákat képviselő világi szervezetek elvárásai előtt.

A Magyarországi Evangélikus Egyházban nem kevesen gondoljuk, hogy közöttünk is jelen vannak ezek a krisztusi szeretetet és toleranciát félreértelmező irányzatok, de egyelőre – néhány érzékenyítő íráson, zárt internetes levelezőlistán és a világi médiában megfogalmazott megnyilvánulásokon kívül – nagyobb mértékben még nem kerültek felszínre. Tisztában vagyunk azzal is, hogy késésben vagyunk. Nem ma ütötte fel a fejét az ilyen gondolkodás, ráadásul ez nem is az egyetlen, hanem „csupán” egy – kétségkívül jelentős és súlyos – probléma, megannyi más égető kérdés mellett: következménye, egyfajta szimptómája annak a folyamatnak, amelyben a Krisztusról szóló – a bűnt nem relativizáló, hanem a bűnösnek Jézus által kegyelmet és bocsánatot hirdető – tanúságtétel elhalványult, reformátori örökségünk pedig egyre inkább kiüresedett. Mi, aláírók és az Állásfoglaláshoz csatlakozók fontosnak tartjuk a következőket megosztani az egyház nyilvánosságával:

BÁNJUKBűnbánattal valljuk és bánjuk, hogy

közömbösen, megfáradt nyugtalansággal, vagy tehetetlenül néztük a külföldi testvéregyházakban bekövetkezett, a Szentírástól idegen tanítások térhódítását és annak következményeit.mindeddig nem, vagy erőtlenül szóltunk arról, hogy más egyházakhoz hasonlóan a mi egyházunk is veszélyeztetett a világi ideológiák hatásától.mulasztottunk, amikor a homoszexualitással és más, a teremtés rendjétől eltérő életmódokkal kapcsolatos világi nézetek és gyakorlatok beszivárgását az egyházba ugyan láttuk, de nem utasítottuk el kellő határozottsággal.szeretett egyházunk és egyházi vezetőink iránti felelősségünk imaéletünkben nem, vagy ritkán jelent meg, és az egyházon belüli megosztó „árkok” nem eléggé fájtak.

VISSZAUTASÍTJUKSzeretettel, de visszautasítjuk azokat a kimondott, leírt, vagy csak sugalmazott, az egyházból és a világból felénk érkező, nekünk szóló kritikákat, hogy

a bűnnel együtt a bűnöst is elutasítjuk. Ez a vád nem igaz!azzal zsaroljanak: „ha keresztyénnek vallod magad, akkor a szeretet parancsa és Jézus szeretettanítása alapján köteles vagy a homoszexualitást és más egyéb nemi irányultságokat egyformának és egyenrangúnak tekinteni a heteroszexualitással”.

HISSZÜK ÉS VALLJUKHisszük és valljuk, hogy