Márki-Zay programbemutatója egy groteszk felolvasóest lett tapsdroidok körében
Márki-Zay programot hirdetett. Allelujja, elvtársak, szabadság! Az egész esemény patikamérlegen kiszámolt gyötrelmes katasztrófa, levitézlett figuraállománnyal kivitelezett szánalmas felolvasóest egy programnak nevezett végeláthatatlan ígérgetéscunamiban testet öltve. De lássuk lentebb a részleteket, mert ugye Márki-Zay útja – már tudjuk – nem jobbra vagy balra keresendő, csak lefelé!
A remekbe szabott „programbemutató” rendezvény is zseniális megoldásokkal büszkélkedett. Súgógépek minden irányból, pártpolitikusokból és a csekély számú holdudvarból álló hallgatóság, amely minden irányból körbevette a beszélőt. Összességében tehát minden adott volt, hogy a valóságtól már régen elszakadt baloldal a saját véleménybuborékjában handabandázzon végeláthatatlan messzeségekben a magyar valóságtól és kis hazánktól.
A MESTER EGYHANGÚ VOLT
Ami elsőre feltűnhetett mindenkinek, az alighanem Márki-Zay Péter enervált érdektelensége. Kitűnt a frusztráció, az egymásnak ellentmondó, érezhetően egy-egy párt által diktált kötelező programpontok egymásutánisága. Hódmezővásárhely eddigi leghírhedtebb szülötte kényszeresen próbálta a pártvezetők elismerő bólintásait bezsebelni a különböző üres ígéretek sorolása közben, ami leginkább a szekunder szégyenérzet fokozására lehetett alkalmas.
Mindenesetre nem maradt el a móka sem a hallgatóság számára, hiszen valljuk be, hogy legalább megmosolyogtató korszakváltásról beszélni egy olyan társaságban, ahol a mögötted állók kivétel nélkül az elmúlt évtizedek megbukott politikai garnitúrájának különböző részeiből álltak össze. (Plusz a fasiszták.)
Magáról a program tartalmáról annyit érdemes megjegyezni, hogy az infláció és korrupció elleni harcot zászlajára tűző magyar Don Quijote csak a mérhetetlen mennyiségű pénzosztásról és a teljes ország ellenzéki szájíz szerinti újraformálásáról értekezett. Konkrétumok tekintetében három opcióval dolgozott Márki-Zay: betarthatatlan ígéretek, irreleváns látszatintézkedések és a szuverenitásunkat feladó szolgai lépések.
HIHETETLEN FIGURAÁLLOMÁNY
Ha a kedves olvasóban esetleg kétségek ébrednének, hogy méltányos-e ennyire lesújtóan értékelni a baloldal politikai ajánlatát, érdemes figyelmünket mindazokra fordítani, akikre az egyes témák bemutatását bízta Márki-Zay.
A korrupció elleni harc letéteményese természetesen családon belül marad, vagyis a magyar disztópia abszurd világában a kormányfő unokatestvére, lódoktori végzettséggel felügyelné a jogvégzett és releváns államigazgatási tapasztalattal rendelkező emberek munkáját a jogállam nagyobb dicsőségére. Ez így önmagában is elég erős, de a felsorolás még csak éppen kezdetét vette. A munkaügyek felelősének az MSZP utóbbi években felépített legnagyobb karakterét emelték be, aki ugyan hiteles klasszis, de érezve az alkalom fontosságát, ezúttal otthonhagyta a munkásmozgalmi vörös pólóját és helyette egy bordó inggel megerősített öltönyben feszítve mondta fel a felmondani valót. Komjáthi Imre – hogy nevén is nevezzük – onnan lehet ismerős, hogy a Közmunkás Szakszervezet nevű gittegylet vezetőjeként szervezte a baloldali bázist. Bízzuk csak rá a nemzetgazdaság munkaágát, nagy ötlet.
Az egészségügy témájában viszont meglepetés jött. Gyurcsány Ferenc vizitdíjimádó táltos-háziorvosa helyett a (ki)képzettebb Szabó Tímea mondta el a tutit. Azt nem lehet tudni, hogy Karácsony Gergely férfi kiadásának milyen relevanciája van egészségügyi témában, de ha ez Washington ukáza, akkor ugyebár ki a magyar nemzet, hogy efölött ítéljen... Beszédek erejében vitathatatlanul Arató Gergely vitte azonban a prímet. A DK taktikai érzékére pedig nem is lehet panasz, hiszen egyből a fiatalokra összpontosítanának és persze az egyetemi világra. Lássuk be, nem akármekkora konc esne le a területtel számukra.
Ami viszont konkrét szürrealitás volt, az a jobbikos Z. Kárpát Dániel, mint a baloldal szociális arca. Leginkább azt lehetett érezni a fellépésén, hogy a nemzeti–szocialista összetételt próbálta szalonképessé alakítani az ellenzéki politikai think tank, így jutva el a nemzeti szociálpolitikusig. Egyszerre dermesztő és hajmeresztően találékony: valódi esélyteremtés, csak éppenséggel politikai hulláknak.
Márki-Zay talán legkomikusabb húzása Lengyel Róbert személyében volt tetten érhető. Az egykori siófoki rendőrkapitányból lett polgármester most újra a mundér felé fordult és lendületből helyrerakta Pintér Sándort. Ami viszont az ő monológjából a legszívmelengetőbb fejlemény – egyenruhás olvasóink kapaszkodjanak meg –, hogy Márki-Zay Péter kormánya visszaadja a Katasztrófavédelemnek a Tűzoltóság nevet. Miközben pedig már mindenki nézte az óráját, hogy a jóból is megárt a sok alapon inkább már mennének, még lefutottak egy kötelező kört is: Schmuck Erzsébet kiselőadásában elmondta, hogy zöld hatóság kell meg minisztérium, hogy legyen Magyarország meg jó legyen, mert ha zöld lesz, akkor jó lesz és pont.
ENNYI?
Joggal teszik fel a kérdést, hogy valóban ennyi lenne? 12 év fideszes kormányzás után ennyit volt képes előállítani az ellenzék? Nos, aki nem hiszi, járjon utána, de a sietve kattintók számára is tegyünk fel még egy utolsó kérdést: ha Gyurcsány 2006-ban csak adócsökkentést ígért és vezetett be a választások előtt, ami államcsődhöz és az őszödi beszéden keresztül utcai összecsapásokhoz vezetett, akkor vajon Márki-Zay „programjának” végrehajtásából mi lenne?
Vezető kép: Facebook
