Pesti Srácok

Legendáktól búcsúzik a Párbeszéd

Legendáktól búcsúzik a Párbeszéd

Zajlik a Párbeszéd nevű politikai jelenség tisztújítása, és ennek keretében újabb elégtétel-napi eseményekre kerül sor ma, a hosszú április 4-én. Mindkét társelnökétől, azaz Karácsony Gergelytől és Szabó Tímeától is elköszön az MSZP jelenkori SZDSZ-e. Lehet, hogy a párt további néhány ismert arca közül választanak majd a szervezet fenntartói, de az sem kizárt, hogy a megsemmisítő választási kudarc után itt is sorcserébe fognak, és a Momentum után a Párbeszéd vezetőinek a nevét sem fogjuk kapásból tudni a jövőben.

A Párbeszéd közjogi értelemben politikai pártnak számít, ám a létezése tulajdonképpen indokolhatatlan, hiszen kilencéves fennállása során még soha egyetlen választáson sem mérettette meg magát önállóan. A párt LMP-ből való 2013-as kiszakadásakor Szabó Tímea és Jávor Benedek lettek a társelnökök, majd utóbbi Európai Parlamentbe kerülésétől, 2014-től egészen mostanáig a karizmatikus Szabó Tímea–Karácsony Gergely páros vezette az MSZP hipotalamuszát. Ők azonban most nem indultak újra a posztért, így nemcsak az április 3-i választási elhasalás, hanem a mai nap is vízválasztó a párt életében. Karácsony Gergely így emlékezett meg önmagukról, és tekintett a jövőbe:

A magunk részéről alig várjuk, hogy az új társelnökök folytassák az eddigi, példátlanul sikeres tevékenységet, amelyben a Párbeszéd előbb az azóta kimúlt Együtt pártra, majd az MSZP-re, végül a teljes baloldali összefogásra rácsimpaszkodva menetelt a bukásba.

PestiSracok facebook image

A közvélemény-kutatások számára mérhetetlen pártot gyakran éri az a vád, hogy több tagja van, mint szavazója, ez azonban legfeljebb részben fedi a valóságot. Viszonylag ismert arcnak számít még Tordai Bence, Kocsis-Cake Olivio, Dorosz Dávid, Szabó Rebeka, V. Naszályi Márta és a Karácsony Gergely főpolgármesteri kampányában hoppmesterként reflektorfénybe lépett Barabás Richárd. Ki tudja, talán közülük kerül ki az a férfi és női stratéga, aki folytatja a megkezdett utat. Sőt, ezt a rendkívül idejétmúlt, homo- és transzfób hozzáállást is érdemes lenne újragondolniuk, hogy kirekesztő módon férfi és női társelnököt választanak…

FRISSÍTÉS:

A kérdés csakhamar el is dőlt – biztonsági játékot játszva Szabó Rebekát választották női és Tordai Bencét férfi társelnöknek, akik a zöldséget hangoztatták megválasztásuk után fő céljukként. Egyéb genderű társelnökről egyelőre nem érkezett hír a felvilágosult, felébredt pártból.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.