Pesti Srácok

Elérte a fatva a Sátáni versek íróját – Életveszélyesen megsebesítették Salman Rushdie-t

Elérte a fatva a Sátáni versek íróját – Életveszélyesen megsebesítették Salman Rushdie-t

Pénteken egy pódiumbeszélgetésen nagy létszámú közönség előtt késelték meg Salman Rushdie-t. Az írót jelenleg lélegeztetőgépen tartják. Az indiai származású szerző ellen még 1989-ben mondtak ki fatvát, vagyis halálos ítéletet Sátáni versek című, iszlámkritikus könyvéért,. 2012-ben egy iráni félállami vallásos alapítvány több mint hárommillió dolláros vérdíjat tűzött ki rá.

Rushdie-t a fején és a hasán érték a késszúrások, az AP hírügynökség helyszínen tartózkodó riportere 10–15 szúrásról számolt be. A 75 éves írót máj-, ideg- és szemsérülésekkel vitték kórházba, egyik szemét valószínűleg el fogja veszíteni – közölte Andrew Wylie, Rushdie ügynöke. Az incidens után az író segítségére siető orvos a sajtónak azt nyilatkozta, hogy megítélése szerint a sérülések komolyak, de Rushdie felépülhet belőlük. A rendőrség azonosította a támadót Hadi Matar, egy New Jersey államban élő 24 éves férfi személyében. Tettének indítékát egyelőre nem közölték. A támadásban megsérült a pódiumbeszélgetés moderátora, Henry Reese is. Őt arcsérülésekkel látták el, de nem sokkal később kiengedték a kórházból. A New York-i pódiumbeszélgetés témája az Egyesült Államok szerepe volt az üldöztetés elől menekülő írók támogatásában.

Salman Rushdie-ra 1989-ben Irán egykori vallási vezetője, Ruhollah Khomeini ajatollah iszlám halálos ítéletet, fatvát mondott ki az egy évvel korábban megjelent, Iránban istenkáromlás miatt betiltott könyve, a Sátáni versek miatt. Rushdie fejére több millió dolláros vérdíjat tűztek ki, évekig bujkálnia kellett. Az iráni állam évek óta próbálja távol tartani magát a Rushdie elleni fatvával összefüggő ügyektől, de az író változatlanul ellenségnek számít az országban; egy félállami vallásos alapítvány 2012-ben 2,8 millióról 3,3 millió dollárra emelte a vérdíjat. A Sátáni versek fülszövege szerint arról szól, hogy a jó és rossz édes útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok, hogy a világ nem fekete-fehér, igen-nem, valamint arról is, hogy ha létezik pokol, tömve van Isten nevében acsarkodó, gyilkos indulatú fanatikusokkal.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/AP/Joshua Goodman

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.