Pesti Srácok

Ismét egymásnak feszült Baranyi és a balos szövetség Ferencvárosban

Ismét egymásnak feszült Baranyi és a balos szövetség Ferencvárosban

Komoly a káosz a „laborban”: Baranyi Krisztina mindenáron keresztülvinné azt a javaslatot, miszerint ötvenmillió forintot adnának a kutyapárti alpolgármester, Döme Zsuzsanna által tervezett Bakáts Bunker projektre. A Magyar Nemzet értesülései szerint ígéretet kaptak a képviselők, hogy tételes elszámolást kapnak a költségekről és azok növekedéséről, ez elmaradt. Baranyi azonban nem arról híres, hogy foglalkozna a testület kéréseivel, főleg ha az ügy az alpolgármestert is érinti, így októberben ismét a testület elé vinnék az ügyet.

Ismét alpolgármesterének hobbiprojektje miatt rúgta össze a port még saját szövetségeseivel is Baranyi Krisztina, Ferencváros baloldali polgármestere. A Magyar Nemzet szerint már korábban, a májusi testületi ülésen felvetődött, hogy kapjon ötvenmillió forintot a kultúráért felelős alpolgármester által tervezett projekt, a Bakáts Bunker, azonban még a baloldali képviselők sem szavazták meg a költségvetés-módosítást, amely lehetővé tette volna a beruházást.

Gyurákovics Andrea, a Fidesz–KDNP kerületi képviselője a lap megkeresésére kifejtette: nem először szerepelt a testület előtt az a javaslat, hogy nyissanak a téren egy kiállítóhelyet. Kiderült ugyanakkor, hogy nem elég a megvalósításra a korábban erre szánt 12 millió forint, hanem összesen ötvenmillió forintra van szükség, ennyivel több költséggel jár ugyanis az indoklás szerint, hogy megfeleljenek a katasztrófavédelmi előírásoknak. A képviselő-testület előbb tételes költségvetést kért a projektről. Bara­nyiék akkor azt ígérték, hogy a szeptemberi testületi ülésre részletes kimutatással fogják alátámasztani a tervet. A projekt megtérülésével kapcsolatban egyébként a testület baloldali többségének is vannak fenntartásai, Baranyi egyik korábban közelinek számító szövetségese például kereken kijelentette a legutóbbi ülésen, hogy nem hiszi el, hogy a beruházás valaha is megtérül. Ráadásul az elkövetkező, nehéznek ígérkező időszakban indokolatlannak látnak a képviselők egy ilyen költséges, kevés haszonnal kecsegtető beruházást.

Forrás: Magyar Nemzet, Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

PestiSracok facebook image

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.