XXI. Század Intézet: a nép akaratával szemben politizáló kormányok könnyen összedőlhetnek, akár már az ősz folyamán
A koalíciós kormányok, különösen, ha ideológiailag különböző színezetű erők alkotják őket, különösen törékenynek bizonyulnak válsághelyzetekben. Főképp, ha még azt is hirdetik magukról, hogy a néppel és nemzeti érdekkel szemben akarnak politizálni – állapítja meg legújabb elemzésében a XXI. Század Intézet, amely azt vizsgálta, hogyan teljesítenek az európai kormányok az orosz–ukrán háború és az uniós szankciós politika okozta, egyre nehezülő helyzetben.
Forró ősz készül Nyugat-Európában – írja legújabb elemzésében a XXI. Század Intézet, amely annak járt utána, miért képesek az elmúlt időszak kihívásainak (migráció, koronavírus, háború, gazdasági válság) jobban megfelelni a politikailag szilárdabb talajon álló országok, azokkal szemben, ahol többpárti koalíciós kormányok vannak hatalmon. Mint kiemelik,
az elmúlt évtizedekben a progresszív korszellem azt a hamis nézetet terjesztette el, miszerint a demokrácia szempontjából kizárólag a koalíciós kormányzás és a minimális állami beavatkozással együtt járó „éjjeliőr” állam tekintendő követendő példának, az elmúlt évek – sokszor egymással is konvergáló – válságai ennek ellenkezőjét bizonyították be.
A koalíciós kormányokra ennek köszönhetően súlyos terheket ró az elhibázott uniós szankciós politika és az orosz-ukrán háború:
a nép akaratával szemben politizáló kormányok könnyen összedőlhetnek, akár már az ősz folyamán.
Az elemzésben leszögezik, hogy nincs olyan európai ország, amely profitált volna az Oroszországot büntetni kívánó intézkedésekből, sőt, a szankciós politika az európai államok nemzeti érdekei ellen hatott. Ennek is köszönhető, hogy a háború- és fegyverszállítás-párti politikusok népszerűsége július óta egyre csökkenő tendenciát mutat; több kormány már bele is bukott ebbe a politikába, mások pedig szintén erre a sorsra juthatnak.
Meginoghat Németország és Ausztria is
A XXI. Század Intézet szerint Ausztriában is ingatag a koalíció helyzete, amelynek nem tett jót a korábbi koalíciós partner Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökének és egyben az osztrák alkancellári tisztséget birtokló Heinz-Christian Strachénak a botránya éppúgy, ahogyan a kancellárságról szintén korrupciós ügyek miatt lemondani kénszerülő Sebastian Kurz távozása sem. Bár Kurz helyét a korábbi belügyminiszter, Karl Nehammer vette át, a néppárti–zöldbaloldali koalíció támogatottsága azóta mélyrepülésben van, és mostanra mindössze a lakosság 30 százalékának támogatását bírja a kormány. Intő jel, hogy a német Die Welt felmérése szerint az osztrák lakosság már közel fele nem támogatja a szankciókat, aminek hátterében az energiaárak drasztikus megemelkedése áll. Nehammer emiatt el szeretné kerülni, hogy eleve ingatag lábakon álló koalíciós kormányát hibáztassák az átlagemberek a kialakult helyzetért,
ezért az utóbbi időben a korábbiakhoz képest konfrontatívabb hangot ütött meg Brüsszellel szemben: finoman firtatja a szankciók hatékonyságát és ársapka bevezetését követeli az energiaárak elszabadulása miatt.
Az elemzésben Németországra is kitérnek, ahol még nem lehet kormányválságról beszélni, bár a Bild am Sonntag augusztus 20-ai felmérése szerint a németek 62 százaléka elégedetlen, és mindössze 25 százaléka elégedett a kormánykoalíció munkájával. Ugyanez a kutatás arra is rámutatott, hogy egy közvetlen kancellárválasztás esetén a németek 25 százaléka a zöldbaloldali gazdasági minisztert, Robert Habecket választaná, 19 százaléka a CDU-elnök Friedrich Merzet és csak 18 százaléka a kancellári pozíciót birtokló szocdem Olaf Scholzot.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a lakosság többsége egyelőre azonosulni tud a morális köntösbe bújtatott külpolitikával, viszont egyre több jele mutatkozik annak, hogy a német állampolgárok rosszul viselik a megszorításokat
– írja az elemzés. A helyzetnek nem tett jót, hogy szeptember másodika óta teljesen leállt a gázszállítás Oroszország részéről, Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pedig arról nyilatkozott, hogy azt nem is állítják vissza, ameddig a Nyugat fenntartja a szankciókat. Külön figyelemre méltó Annalena Baerbock külügyminiszter szeptember 2-ai kijelentése, miszerint Németország addig fogja támogatni Ukrajnát, amíg erre a megtámadott országnak szüksége van, függetlenül attól, hogy a német választói erről mit gondolnak. Baerbock ugyanakkor korábban azt nyilatkozta: amennyiben Németország akkor nem kap több gázt, és ha ennek következtében a kormány a népfelkelések kezelésével lesz elfoglalva, akkor talán nem tudja többé pénzügyileg támogatni Ukrajnát.
A növekvő elégedetlenség csíráira rámutat egyébként, hogy július végén a németországi Bayreuth kisvárosában Habeck beszédet tartott, amelynek során a tömeg hazugnak és háborús uszítónak nevezte és kifütyülte, míg Scholzot hasonló jelzőkkel illették augusztus közepén a brandenburgi Neurippanban
– idézi fel a XXI. Század Intézet, megjegyezve, hogy az elmúlt napok tömegtüntetései – és az eseményeken elhangzottak – fényében nem lenne meglepő, ha az ellenzéki pártok továbbra is abból akarnának politikai tőkét kovácsolni, hogy „ha a kormány hagyja megfagyni az embereket az Oroszország elleni gazdasági háború miatt, akkor forró őszre kell készülniük”.
Jobboldali fordulat jöhet Olaszországban
Olaszország kapcsán az elemzésben arról írnak, az olasz választási rendszer eleve megnehezíti egy erős kormány létrehozását; ennek is köszönhető, hogy az elmúlt tíz évben hat miniszterelnök váltotta egymást, akik közül egyetlen politikus sem volt képes legalább három évig hatalmon maradni. 2018 óta kisebbségi kormányok, bizalmatlansági indítványok, évről évre változó kormánykoalíciók jellemezték Olaszországot; Giuseppe Conte például egy bal- és egy jobboldali kabinetet is vezetett két év alatt. A legújabb felmérések szerint a Giorgia Meloni vezette Olaszország Fivérei (FdI) pártnak van a legnagyobb esélye a szeptember 25-ei választások megnyerésére, ami jobboldali fordulatot eredményezhet az országban. A jobboldali koalíció jelenleg a szavazatok 47 százalékára számíthatna, még a négypárti baloldali választási szövetség 29 százalékra, az elitellenes Öt Csillag Mozgalom pedig 12 százalékra. Problémát jelenthet ugyanakkor, hogy míg Meloni a szankciók fenntartásának pártján áll, addig Matteo Salvini és pártja szerint nem működnek a szankciók. Az elemzésben végül úgy összegeznek:
az elmúlt évek tapasztalatai alapján tehát megállapítható, hogy a koalíciós kormányok, különösen, ha ideológiailag különböző színezetű erők alkotják őket, különösen törékenynek bizonyulnak válsághelyzetekben. Főképp, ha még azt is hirdetik magukról, hogy a néppel és nemzeti érdekkel szemben akarnak politizálni.
Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: MTI/EPA/Zurab Kurcikidze (illusztráció)
