Pesti Srácok

Az amerikai hadseregben használt nevek közül törlik a konföderációs emlékeket

Az amerikai hadseregben használt nevek közül törlik a konföderációs emlékeket

Az amerikai védelmi miniszter elfogadta a hadsereg használatában álló létesítmények nevének felülvizsgálatára kinevezett bizottság ajánlásait, így több száz, a konföderációs időkre emlékező vagy annak emléket állító nevet távolítanak el a katonai létesítményekből. A lépés történelmi, a polgárháborút követő társadalmi kiegyezés folyamata ugyanis évtizedekig tartott, és hatalmas szerepet játszott benne Robert E. Lee, a déli hadsereg főparancsnoka és a hozzá hasonló, mindkét oldal által elismert katonák neve, akiknek személyén keresztül beivódott az amerikai társadalomba az ellenség tisztelete. A döntéssel ez a közel százéves megbékélési folyamat válhat semmissé.

A folyamat több száz utcát és épületet érint, de nagyobb katonai támaszpontok, laktanyák és a haditengerészet hajóinak nevét is. Lloyd Austin védelmi miniszter a tárca magas rangú vezetőinek a napokban elküldött feljegyzésében azt írta, hogy a minisztérium felügyelete alá tartozó létesítmények többet jelentenek, mint létfontosságú nemzetbiztonsági vagyontárgyak: ezek jelképezik a hadsereget, és otthont, munkahelyet adnak a hadsereg tagjainak és családjaiknak. Hozzátette, hogy a támaszpontok neveinek lelkesíteniük kell mindenkit, aki a környezetükben él, valamint teljes egészében tükrözniük kell a történelmet és az Egyesült Államok értékeit, és emlékeztetni a nemzet legfőbb érdekére, arra, aminek védelmére a hadsereg minden tagja felesküdött. A döntés nyomán egy 90 napos türelmi időt követően, december 18-án megkezdik a létesítmények és egyéb eszközök, tárgyak elnevezésének cseréjét, aminek legkésőbb 2024. január 1-ig meg is kell történnie. A névváltoztatási eljárás költségét 62,5 millió dollárra (mintegy 27 milliárd forintra) becsli a szakbizottság.

A névbizottság ajánlása alapján 9 jelentősebb támaszpont neve változik, így például a Georgia állambeli Fort Benning és Fort Gordon, Texasban Fort Hood is új nevet kap majd, valamint Alabama államban Fort Rucker és Louisianában Fort Polk. Henry L. Benning, John B. Gordon, John Bell Hood, Edmund Rucker és Leonidas Polk a konföderáció hadseregében szolgált tábornokként, illetve magas rangú tisztként az amerikai polgárháború idején. Az ajánlás alapján a haditengerészet két hajója is új nevet kap, a Chansellorsville és a Maury névtábláját festik át hamarosan. Chansellorsville egy csata helyszíne volt 1863-ban a polgárháború idején, amely a konföderációs erők győzelmével végződött, míg Matthew Fontaine Maury a tengeri meteorológia tudósaként ismert, aki a polgárháború idején a konföderációs erők flottájában szolgált.

Forrás: MTI; Fotó: American Battlefield Trust (a képen Robert E. Lee)

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.