Elhunyt Csapó Gábor

Csapó Gábor Budapesten született 1950-ben. A vízilabdázást kilencévesen kezdte, 1972-ig az Újpesti Dózsa, 1973-ig Szegeden a SZEOL AK, 1984-ig a Budapesti Vasas, majd 1985-től 1986-ig az olasz Syracusa Palermo játékosa volt. A Dudinak becézett Csapó több mint egy évtizeden át volt a Vasas vízilabdacsapatának centere, ezalatt kilenc magyar bajnokságot (1975–1977, 1979, 1980–1984), két Magyar Kupát (1981, 1983), világkupát (1979) nyert, valamint két BEK-győzelmet (1979, 1984) aratott.

1970-ben Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó hívására került a magyar válogatottba. A rendkívül jó fizikai adottságokkal rendelkező, kiválóan úszó újonc nemsokára főszereplővé lépett elő. 1973-ban, a belgrádi világbajnokságon győztes vízilabda válogatott "csodafegyvere" lett, amikor a szovjetek elleni sorsdöntő mérkőzésen ötből három gólt lőtt. Pályafutásának csúcsát az 1976-os montréali, a győztes olimpia jelentette, de részese volt a válogatott 1980-as moszkvai olimpiai bronzérmének is. Tagja volt a Bécsben (1974) és Jönköpingben (1977) Eb-nyertes csapatnak is. Éremgyűjteményét egy Eb-ezüstérem (1983) és három világbajnoki ezüstérem (1975, 1978, 1982) egészíti ki. A magyar válogatottban 1970-től 1983-ig 272 alkalommal szerepelt.

A vízilabda mellett 1972-től 1973-ig a szegedi József Attila Tudományegyetemen, majd 1973-tól a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogot hallgatott. 1977-ben állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. A szakedzői iskolát a jogi egyetemmel párhuzamosan végezte el. Az aktív sportolást 1986-ban fejezte be. A válogatottól egy 1993-ban lejátszott világválogatott elleni mérkőzésen vonult vissza. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. Visszavonulása után 1990-ig a Syracusa Palermo, majd 1992-től 1993-ig a Vasas vezetőedzője volt. 1994-ben Faragó Tamással Budapesten vízilabda-iskolát nyitott és egy informatikai cégnél jogászi állást vállalt. 1998-ban jelölték a vízilabda-szövetség elnökének, de nem vállalta a jelölést. 2001-től ismét edzősködött, először az UTE, majd 2003-tól az FTC vízilabdacsapatánál. 1986-tól a Vasas örökös bajnoka, 2000-ben aranygyűrűvel tüntették ki. 2008-ban edzői munkásságát a Főváros Pro Urbe Díjjal jutalmazta.

Az edzői és a jogi munkáján kívül sokat szerepelt a televízióban is különböző műsorokban. 1979-ben – Tarján Györgyi és Gálffi László mellett – főszereplője volt a Bacsó Péter rendezte Ki beszél itt szerelemről? című magyar filmnek. Hobbijai közé tartozott a kártya és a tenisz is. Zsófi lánya, aki az Egyesült Államokban él és a Coloradói Egyetemen közgazdasági jogot tanít, ismert élvonalbeli teniszező volt. 2006-ban jelent meg Szerelmeim című könyve, amelyet még a nyolcvanas évek közepén, olaszországi légiós időszaka alatt kezdett el írni, majd 2005-ben folytatott. Az anekdotákban gazdag könyvben a póló mellett helyet kapott többek között az angoltanulás, a tenisz és a futball is, amely szintén nagy szerelem volt Csapó Gábor életében.

Pályafutása után sokáig jogászként dolgozott, de az utolsó két évtizedben már sokkal kevesebbet lehetett őt látni az uszodákban – a Hélia szállóban viszont bármikor meg lehetett találni, ahol a szaunában vagy a kártyaasztalnál bárkivel szívesen beszélgetett bármiről, így vízilabdáról és futballról is; igazi egyéniség volt, karakteres véleménnyel és elronthatatlan jókedéllyel.

– mondta róla Madaras Norbert, az MVLSZ elnöke. Csapó Gábort a Magyar Vízilabda Szövetség a saját halottjának tekinti.

Forrás: MTI; Fotó: MTVA/Zih Zsolt