Tovább fokozódik a migrációs nyomás Európában

Az utóbbi években számos olyan baráti és kevésbé meleg légkörű beszélgetésben vettem részt, ahol elhangzott: a migrációs válság elmúlt (nem is létezett?), a számok esnek, a téma irrelevánssá vált. A Migrációkutató Intézet munkatársaiként hiába érveltünk amellett, hogy a tömeges illegális, irreguláris migrációt kiváltó strukturális tényezők mit sem változtak, a közel-keleti és afrikai tanulmányutakon pedig a saját szemünkkel győződhettünk meg róla, hogy az Európát körülvevő térség biztonsági helyzete inkább romlott 2015 óta – olvasható Marsai Viktor a Mandiner hetilapban megjelent írásában.

Marsai szerint az érveket általában azzal verték vissza a beszélgető­partnerek, hogy ezek valójában nem szakmai szempontok, csak az egzisztenciánkat féltjük, hiszen mit is csinálna a Migrációkutató Intézet migráció nélkül? (Zárójelben megjegyezve, mintha a migráció csak az irreguláris migrációból állna – nem, nem csak abból áll.) A konklúzió pedig az lett, hogy majd az élet eldönti a kérdést. Úgy néz ki, eldöntötte. A koronavírus bázishatásától érintett 2020-as év rekordalacsony adatai után („alig” 125 ezer illegális határátlépés) 2021-ben ismét nőni kezdett az érkezésszám, 2022 pedig alapjaiban rendezte át Európa migrációs és menekültügyi viszonyait. Egyrészt kitört az ukrajnai háború, aminek következtében sohasem látott méretű, többmilliós menekülttömegek érkeztek a legközelebbi biztonságos államokba, az Európai Unió frontországaiba, köztük hazánkba, illetve a többi tagállamba. Másrészt az is kiderült, hogy a válságok ellenére Európa továbbra sem vesztett vonzerejéből azok szemében, akik különféle okokból itt képzelik el a boldogulásukat. Sőt, a számok jelentősen növekedtek: az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség, a Frontex adatai alapján szeptember végéig az illegális határátlépések száma meghaladta a 228 ezret. Ebben az írásban elsősorban a déli iránynak a számaival és trendjeivel foglalkozunk.

Azt, hogy 2020-hoz viszonyítva, alig két év alatt a duplájára nőtt az érkezésszám, és 2015–2016, a migrációs és menekültválság csúcspontja óta ez a legmagasabb érték. Sőt, az utóbbi tíz év viszonylatában valószínűleg meg fog küzdeni a dobogós helyért a 2014-ben mért 283 ezres adattal. Marsai szerint ezzel a statisztikával is kellő óvatossággal kell bánnunk. Egyrészt, mert csak azok szerepelnek benne, akiknek a belépését valamilyen formában detektálták a határon – akik észrevétlenül jutottak át, azok nem szerepelnek a statisztikákban. Másrészt ez a szám messze nem egyezik a beadott menedékkérelmek számával, ami 2021-ben – 2020-hoz képest 34 százalékos növekedést mutatva – 631 ezer főt tett ki. A többletet jórészt azok adják, akik legálisan jutottak be az EU területére, és ezt követően adták be kérelmüket, továbbá részben itt jelennek meg azok is, akik – esetenként sokadik próbálkozásra – sikeresen játszották ki a határokat őrző szervek éberségét.

A cikk tanúsága szerint jelenleg a közép-afrikai középosztály teszi ki az útra kelők nagy részét. Főként Cipruson és a Nyugat-Balkánon keresztül indulnak Európa felé, az útvonalak viszonylagos olcsósága miatt. Ráadásul, mivel Szerbia felől nincs vízumhoz kötve az EU-ba való belépés ezeken a vonalakon könnyű eljutni Horvátországba. A szituáción súlyosbít a kialakulóban lévő élelmiszerválság, ami azokat is indulásra készteti, akik nem tudják megfizetni az embercsempészeket, azonban az embercsempész-hálózatok alkalmazkodnak a változásokhoz, a kereslet továbbra is magas az Európai Unióba, illetve a brit példa esetében az Európai Unióból való elvándorlásra. És bár az olyan lépések, mint a déli határkerítés megerősítése, ideiglenesen vissza fogják vetni a belépések számát, a probléma továbbra is egységes európai válaszokra és a „kapuőrökkel” való szorosabb együttműködésre vár. Nem kell tehát aggódnia annak, aki a következő években is migrációval szeretne foglalkozni.

Forrás: Mandiner; Fotó: Police.hu