Bátor tervet javasolnak szakértők az ENSZ-nek a műanyagszennyezés csökkentésére
Egy kizárólag az ENSZ égisze alatt megkötendő bátor, a műanyagok egész életciklusát gyökeresen átalakító egyezmény ad esélyt arra, hogy féken tartsuk a Föld elszennyeződését - figyelmeztetett hétfőn közzétett közös jelentésében az Economist Impact agytröszt, a The Economist konszern tagja és a Nippon Foundation tokiói székhelyű nonprofit civil szervezet. Még ha a műanyagfogyasztás csökkentésére legalkalmasabbnak tekintett intézkedéseket léptetnek is életbe szerte a világon, azok sem lesznek képesek megakadályozni a műanyagok gyártásának és felhasználásának jelentős növekedését - tették hozzá.
Egy évvel ezelőtt a kenyai Nairobiban 175 ország megállapodott abban, hogy visszaszorítják a műanyagszennyezést a világban egy olyan, jogilag kötelező érvényű egyezmény segítségével, amelyet 2024-ig dolgoznának ki az ENSZ égisze alatt. A tárgyalások a tervek szerint májusban Párizsban folytatódnak. A tárgyalások napirendjén jelenleg az egyszer használatos műanyag eszközök betiltása, az új műanyagok gyártására kivetett különadó és egy olyan rendszer kidolgozása szerepel fő témaként, amelynek az elve "a szennyező fizessen".
Még ilyen intézkedések mellett is nagy a valószínűsége annak, hogy az egyezmény "túl gyenge lesz ahhoz, hogy lefelé fordítsa a fogyasztási görbét" - hangsúlyozták közleményükben a jelentés szerzői. A dokumentum szerint ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor a műanyag-felhasználás 2019-hez viszonyítva megközelítőleg a duplájára nő 2050-re, amikor is évi 451 millió tonna műanyagot állítanak majd elő.
A II. világháború után - 1950-ben - még csak kétmillió tonna műanyagot állítottak elő a Földön.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy milyen nagy ambícióra és cselekvési készségre van szükség a tárgyalóasztalnál.
- mondta az AFP francia hírügynökségnek Gillian Parker szingapúri közgazdász, a jelentés egyik társszerzője.
A jelentés szerint az egyszer használatos műanyagok - közöttük a nejlonzacskók és a fülpiszkálók - világméretű betiltása, noha nagy fegyverténynek tűnik, mindössze 14 százalékkal csökkentené 2050-ig a műanyagfogyasztást. A kiterjesztett gyártói felelősség rendszere (EPR), amely a hulladékok begyűjtésére és újrahasznosítására készteti a műanyaggyártókat, alig fékezné az előirányzott fogyasztást:
451 millió tonnáról 433 millióra csökkenne.
A műanyag alapanyagra kivetendő adó pedig csak 10 százalékkal csökkentené a fogyasztást 2050-ig. A szakértők szerint a három intézkedés együttes alkalmazásával negyedével lehetne csökkenteni a globális műanyagfogyasztást. Az amúgy is elégtelen intézkedések megvalósítása számos akadályba - úgy is, mint termelők, kereskedők, iparkamarák és fogyasztói szervezetek ellenállása - ütközik.
Az újrahasznosítás a jelentés szerint nem tett eleget a várakozásoknak, bár továbbra is a megoldás része. Gillian Parker szerint ez eső után köpönyeg. Hatásosabb közbe lépni a ciklus elején, mint a végén, amikor mindent kidobunk - vélte. Számos ország azonban nem rendelkezik a nagy mennyiségű műanyag hulladék kezeléséhez szükséges infrastruktúrával, és továbbra is olcsóbb számukra új műanyagot előállítani, mint a régit újrahasznosítani. A közgazdász szerint azonban kötelező érvényű és megvalósítható intézkedésekkel, valamint megfelelő gazdasági ösztönzéssel a műanyag okozta probléma megoldható.
Forrás és kép: MTI
