Fasizmus vagy stabilitás? – Antonio Salazar Portugáliájáról rendez konferenciát a XXI. Század Intézet
Vidám, gondtalan időkben könnyű szívvel elvitatkozgatnak az emberek olyan magasztos fogalmakon, mint szabadság és erkölcs. Amikor viszont beköszöntenek a zűrös idők, akkor előtérbe kerül a biztonság. Mohács idején már nem Mátyás király magas adóin panaszkodtak az emberek, hanem a Mátyás korabeli stabilitást sírták vissza. Most, amikor a közemberektől az államfőkig mindenki ideges, és a bőrünkön érezzük, hogy véget ér a rendszerváltás óta megtapasztalt biztonság, már kezdjük sejteni, hogy a gazdasági buktatók mellett is micsoda értéke volt ennek a korszaknak, amely hamarosan valószínűleg végleg átkerül a múltba. Ilyen szemmel nézve egészen más fénytörésbe kerülnek a moralizáló jólétből korábban egyszerűen fasisztának bélyegzett rendszerek is. António de Oliveira Salazar 1932-től 1968-ig kormányozta Portugáliát, mai fogalmaink szerint nyilvánvalóan nem teljesen demokratikus eszközökkel. 2006-ban megnyerte „a valaha élt legnagyobb portugál” és „a legrosszabb portugál” szavazást is. Ahhoz, hogy teljesebb képet lássunk róla, a XXI. Század Intézet szervez konferenciát.
A mélyen vallásos Salazar eredetileg papnak készült, és ellenezte az 1910-ben kikiáltott, szekularizált köztársaságot. A Katolikus Centrumpárt színeiben kezdett politizálni, 1928-ban pedig az egyik katonai junta pénzügyminisztere lett, és hamar egyensúlyba hozta az államháztartást. A folyamatos belpolitikai válságok közepette az ő személye rajzolódott ki nagyjából egyetlenként, aki képes úrrá lenni a felforduláson, és 1932-ben a katolikus klérus, a nagytőkések, az értelmiségiek és a katonaság egyetértésével őt nevezték ki kormányfőnek. A tisztséget már az állammal kapcsolatos kiforrott elképzelésekkel vette át, amelyek aztán az Estado Novo, vagyis az „Új állam” képében testet is öltöttek. A demokratikus kereteket erősen leszűkítették, ám a közkeletű fasisztázás és diktátorozás ellenére a fasizmust se nézte jó szemmel az egyszemélyi uralmat gyakorló Salazar. A rendszer leginkább salazarizmus volt.
Portugáliának sikerült kimaradnia a második világháborúból, a gazdasági szétesés felé haladó ország helyzete stabilizálódott, miközben a gyarmatbirodalmát is a legtovább sikerült megtartania az európai államok közül. Ez a birodalom már Salazar halála és a rendszerének bukása után hullott szét, ám a tudata, majd az emléke fontos volt, sőt ma is fontos a portugáloknak.
Salazar érdekes és tanulságos rendszeréről február 16-án, csütörtökön rendez minikonferenciát a XXI. Század Intézet a Terror Háza Múzeumban. A 16 órakor kezdődő konferencián Jaime Nogueira Pinto portugál történész előadását magyar történészek kerekasztal-beszélgetése követi.
A konferenciára a [email protected] e-mail címen lehet regisztrálni február 15-én 16 óráig. Az esemény élőben követhető lesz a XXI. Század Intézet Facebook-oldalán is.
