antónio de oliveira salazar
Fasizmus vagy stabilitás? – Antonio Salazar Portugáliájáról rendez konferenciát a XXI. Század Intézet
Vidám, gondtalan időkben könnyű szívvel elvitatkozgatnak az emberek olyan magasztos fogalmakon, mint szabadság és erkölcs. Amikor viszont beköszöntenek a zűrös idők, akkor előtérbe kerül a biztonság. Mohács idején már nem Mátyás király magas adóin panaszkodtak az emberek, hanem a Mátyás korabeli stabilitást sírták vissza. Most, amikor a közemberektől az államfőkig mindenki ideges, és a bőrünkön érezzük, hogy véget ér a rendszerváltás óta megtapasztalt biztonság, már kezdjük sejteni, hogy a gazdasági buktatók mellett is micsoda értéke volt ennek a korszaknak, amely hamarosan valószínűleg végleg átkerül a múltba. Ilyen szemmel nézve egészen más fénytörésbe kerülnek a moralizáló jólétből korábban egyszerűen fasisztának bélyegzett rendszerek is. António de Oliveira Salazar 1932-től 1968-ig kormányozta Portugáliát, mai fogalmaink szerint nyilvánvalóan nem teljesen demokratikus eszközökkel. 2006-ban megnyerte „a valaha élt legnagyobb portugál” és „a legrosszabb portugál” szavazást is. Ahhoz, hogy teljesebb képet lássunk róla, a XXI. Század Intézet szervez konferenciát. Ajánljuk még
„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja. Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést. Újra veszélyben nemzetünk és hitvallásunk!
Magyar Péter miniszterelnök ámokfutása nem ért véget.