Fenyő-gyilkosság – Elítélték első fokon a hivatali visszaéléssel vádolt egykori fővárosi főügyészt
Bűnösnek mondta ki a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben hivatali visszaéléssel vádolt egykori fővárosi főügyészt a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) pénteken. I. Sándort egy év, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet nem jogerős. Fenyő János médiavállalkozót 1998-ban ölte meg Budapesten Jozef Roháč, aki emiatt jogerős szabadságvesztését tölti.
Az ügyészség a gyilkosság miatt felbujtóként vádolta meg Gyárfás Tamás médiavállalkozó-sportvezetőt azzal, hogy Fenyő Jánossal fennálló üzleti, elszámolási viták miatt megbízta az azóta más ügyekben jogerősen elítélt Portik Tamást és Tasnádi Pétert Fenyő János megölésével. A vád szerint Portik Tamás megszervezte a gyilkosságot, felbérelte a feladatra a szlovák Jozef Roháčot. Abban az eljárásban Gyárfás Tamás és Portik Tamás is tagadja bűnösségét. I. Sándor volt ügyészt azzal vádolták, hogy egy korábbi nyomozás alatt "egy érintett védelme érdekében" visszatartott olyan iratokat, amelyek bizonyítékul szolgálhattak volna az eljárásban. A vádlott az ügyészség szerint ezzel megszegte a hivatására vonatkozó szabályokat.
Az eljárás a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentésére indult. A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) 2018 áprilisában gyanúsította meg I. Sándort. A gyanú szerint I. Sándor 2017 októberében – amikor fellebbviteli főügyész volt – hivatalában átvette a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatos beszélgetésekről készült hangfelvételek leiratát ismerősétől, Gyárfás Tamástól, aki azért fordult a főügyészhez, hogy tanácsot kérjen tőle. A KNYF szerint a főügyésznek fel kellett ismernie, hogy a hanganyag leiratában foglaltak olyan új bizonyítékok, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a Fenyő-gyilkosság felbujtójának azonosításához, felelősségre vonásához. Ennek ellenére I. Sándor – a vád szerint ügyészi kötelességét megszegve – nem adta át a bizonyítékokat a nyomozóhatóságnak, hanem hivatali helyiségében tárolta azokat. A KNYF 2020 márciusában emelt vádat a tisztségéből időközben felmentett fellebbviteli főügyész ellen hivatali visszaélés miatt.
A vádlott az eljárás során mindvégig tagadta bűnösségét. Az ítélethirdetés napján, az utolsó szó jogán elmondott megszólalásában azt hangsúlyozta: nincs mit megbánnia, nincs miért bocsánatot kérnie, büszkén, tiszta lelkiismerettel tekint az elmúlt harminc évben végzett jogi munkájára.
Nem vagyok bűnös és nem követtem el semmilyen bűncselekményt, nyugodtan alszom
– mondta, hozzátéve: a vádiratban szerinte a tényeknek ellentmondó állítások szerepelnek, "az egész történet nem úgy volt, nem arról szólt, ahogy ezt erőltetik". A vádlott szerint "konstruált, alaptalan és megalázó" volt az őt "meghurcoló" eljárás, amelyben szerinte az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme érvényesült.
Semmilyen módon nem voltam megvehető, nem voltam megzsarolható és befolyásolható
– jelentette ki, megjegyezve: szavahihetőségét nemcsak szakmai tekintélye, hanem a magánéletében tanúsított decens, visszafogott életvitele is alátámasztja, továbbá az is, hogy az eljárás során végig önként segítette a hatóságokat.
Tudom, mi a hivatali visszaélés, hiszen ezt tanítottam több mint egy évtizedig
– hangoztatta a vádlott, aki azt is elmondta: lojális volt a szervezethez, amelyben dolgozott, de munkája során sosem a szervezetet vagy a vezetőket szolgálta ki, hanem mindig az általa követett értékrendet és az igazságot követte. Kitért arra is, hogy véleménye szerint az ügynek politikai motívumai vannak, noha öt kormány – két jobboldali és három baloldali –alatt volt főügyész, és úgy véli, semmiképp nem lehet rá mondani, hogy elfogult lenne politikailag.
Vassné Szekeres Edina bíró az ítélethirdetésen közölte: a felfüggesztett szabadságvesztést annak végrehajtása esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, ahol a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Elmondta: a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor hivatalos személynek minősült. Az indokolás szerint a vádlott egyértelműen felismerte, hogy az általa átvett dokumentumok tartalma bizonyításra alkalmas a Fenyő-ügyben, ám kötelessége ellenére semmilyen intézkedést nem tett, nem adta át a dokumentumokat a nyomozó hatóságnak, szekrényében tárolta azokat, nem tett róluk jelentést, nem rendelt el perújítási nyomozást sem. A bíróság szerint ezzel a magatartásával a vádlott célja az volt, hogy barátját, Gyárfás Tamást ne érje hátrány, az iratokat pedig ne tudják felhasználni az eljárásban.
A bíróság nem fogadta el a védekezést, miszerint a vádlott baráti minőségben beszélt Gyárfás Tamással. Az ügyészség az ítéletet tudomásul vette. A vádlott a felmentés érdekében fellebbezést jelentett be, hangsúlyozva, hogy véleménye szerint az ítélet teljes egészében megalapozatlan, a jogkövetkeztetés pedig törvénysértő. A védelem elsődlegesen a vádlott felmentése érdekében, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, harmadlagosan pedig az elsőfokú határozat hatályba léptetése ellen és új eljárás lefolytatása érdekében fellebbezett. Vassné Szekeres Edina közölte: a bíróság az iratokat felterjeszti a Fővárosi Főügyészségen keresztül a Fővárosi Törvényszékre.
Forrás: MTI; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
