Nagyszombat: az új tűz, a remény szimbóluma, az Egyház Jézus sírja mellett virraszt

Nagyszombat Jézus sírban pihenésének ideje. A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából, ezen a napon ér véget a 40 napos böjt, jöhet a sonka. A Fülöp-szigeteken fekete szombatnak, Csehországban fehér szombatnak hívják e napot.

061.HU

A húsvéti ünnepeket megelőző nagyhét legfontosabb napjai a kereszténységben a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat, azaz a szent három nap. Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja, az igazi húsvéti ünneplés délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de harmadnapra, azaz húsvétvasárnap hajnalára feltámadt.

Nagyszombaton készítették el az ünnepre szánt ételeket, de csak a „feltámadási mise” után ettek belőle. A nap a negyven napos böjt vége, amikor újra megszólalnak a harangok. Az esti misén Jézus feltámadását ünnepelik, és ekkor van a tűzszentelés is. A katolikus templomokban a gyertyákat a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg. Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is.

a Frank Birodalomban, Róma a XII. században vette át a szokást, ekkor vált általánossá a bevonulási körmenet is. A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. A nagyszombat esti liturgia egy gyönyörű felütéssel veszi kezdetét. A végtelen sötétségben és csendben felhangzik a Húsvéti Örömének, az Exultet. Ennek a csodálatos ősi éneknek az első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma.

Ebben az évben különösen is imádkozunk azért, hogy a Krisztus békéje költözzön mindannyiunk szívébe és hozzon egyetértést a nemzeteknek.

Vidéken a húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, húsételeket, tojást, kalácsot a hívők templomban megszenteltették.

A néphagyományban a megszentel ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy egészségesek maradjanak, és jól szaporodjanak. Bizonyos helyeken, a sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, vagy a földekre vitték jó termést remélve. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, ne legyen férges az új. A tűzszentelés hamuját, parazsát megőrizték, gyógyításra használták; tettek belőle a jószág ivóvizébe, szétszórták az istállóban, a házban és a földeken.

Női munkákat tiltó nap volt a mai, nem volt szabad seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. Nagyszombat hagyományosan csendes nap, ilyenkor a keveset beszéltek, vidámkodni nem volt szabad, hiszen Krisztus a sírban volt szombaton. Ezért a gyász, a csend, de egyúttal a reményteli várakozás ideje volt nagyszombat.

Az ország több vidékén ismert volt Jézus keresésének szokása, amely liturgikus misztériumjátékokban gyökerezik éppen úgy, mint a betlehemezés. Nagyszombat éjszakáján, éjfél előtt a templom bejáratánál gyülekeztek a hívek. A templom ajtaja elé térdeltek, és elkezdtek imádkozni, énekelni Jézus szenvedéséről, haláláról, föltámadásáról, a kenetvivő asszonyokról. Majd a bűnösök megtéréséért, mindenféle károk távolmaradásáért, jó termésért könyörögtek. Énekelve mentek a legelső határkeresztig és onnan minden egyes kereszthez, ami a falu határában állt. A legtávolabbi és egyúttal a legutoljára hagyott keresztnél volt elhelyezve a feltámadt Krisztus szobormása, amelyet valóságos diadalmenetben vittek vissza a templomba.