További egy évvel hosszabbodnak a földgázfelhasználás-csökkentési uniós előírások
Bár most húsvét előtt még egyszer, remélhetőleg idén tavasszal utoljára, megmutatja magát Tél tábornok, mégis, megkönnyebbülve állapíthatjuk meg, hogy Európa komolyabb nélkülözés nélkül túlélte az első háborús telet - fogalmazott Mernyei Ákos, az NKE nemzetközi főigazgatója. Annak érdekében, hogy ez a következő télen se legyen másképp, március utolsó napjaiban a tagállamok megállapodtak arról, hogy a földgázfelhasználás csökkentését célzó rendelet hatályát meghosszabbítják, s azt kiterjesztik a 2023. márciustól 2024. február végéig tartó időtartamra. A döntés azonban nem teljes egyetértésben született, lévén, hogy az energia-felhasználás ilyen korlátozása több tagállam gazdasági és politikai érdekét is sérti, sőt mi több, annak jogszerűsége is vitás.
A mostani döntés előzménye, hogy a Tanács tavaly augusztus végén veszélyhelyzeti rendeletet fogadott el az Unió (egész pontosan a tagállamok) földgázfelhasználásának mérséklése céljából. A jogszabály értelmében a tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az általuk felhasznált földgáz mennyiségét 2022. augusztus 1-je és 2023. március 31-e között a megelőző öt év időszaki átlagfogyasztásához képest legalább 15 százalékkal csökkentsék.
Noha a rendelkezés nem kötelező erejű, az mégis több mint egy egyszerű ajánlás: a Tanács ilyen irányú döntése, ún. „uniós riasztás” elrendelése esetén ugyanis végrehajtandóvá válik. A rendelet egyfajta damoklészi kardot jelent tehát a tagállamok feje felett, s mint ilyen, már elfogadásakor sem aratott osztatlan sikert. A vonakodás nem is meglepő, hiszen a különböző tagállamok eltérő mértékben függnek a különféle energiahordozóktól, köztük a földgáztól, így lehetőségeik is eltérőek földgáz-felhasználásuk mérséklésének lehetőségei kapcsán.
Nem meglepő ezért, hogy Lengyelország tavaly november 2-án keresetet indított a rendelet megsemmisítése iránt, amely keresethez hazánk is csatlakozott. A kérelem alapja az ún. „nemzeti energiamix” szabad megválasztása jogának (EUMSz 194. cikk) sérelme. Éppen a fentiekben kifejtettek miatt az Európai Unió alapszerződései rögzítik a tagállamok jogát arra, hogy meghatározzák, szükségleteik kielégítésére milyen energiahordozókat és milyen összetételben kívánnak igénybe venni.
Ezt a szabadságot korlátozza, mégpedig húsba vágóan a szóban forgó uniós jogszabály. A rendelet elfogadásának, s tegyük hozzá, a lengyelek által indított pernek, ezért önmagán túlmutató jelentősége van. Az Európai Bíróság felülvizsgálata az uniós hatáskörgyakorlás határainak dinamikusan változó, ámde soha véget nem érő vitájában jelenthet újabb mérföldkövet. A luxemburgi testület döntése ugyanakkor egy ideig, hozzávetőleg valószínűleg egy–másfél évig, még várat magára.
A teljes írás
tekinthető meg.
Forrás: ludovika.hu; Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
