Az EU egyik magasrangú tisztségviselője elfelejtett szólni, hogy az övé lett az egyik luxushotel Balin
Nem jelentette be az EU egyik magasrangú tisztségviselője, hogy egy luxushotel tulajdonosa lett Balin. A bejelentés elmulasztása az uniós szabályoknak ugyan megfelelt, etikailag viszont komoly kérdéseket vet fel, épp akkor, amikor a régóta ígért etikai testület felállítása ismét napirendre került.
Gert Jan Koopmanról, az Európai Bizottság egyik magas rangú tisztviselőjéről kiderült, hogy egy luxushotel tulajdonosa Balin − írja a Politico hírportál. Bár Koopman nem szegett szabályt a bejelentés elmulasztásával, éppen ez az, amiért továbbra sem vet jó fényt az uniós intézmények rendszerére akkor, amikor szinte havonta robbannak ki újabb korrupciós botrányok. A szabályok értelmében minden alkalmazottnak be kell jelentenie „külső tevékenységét”, de egy szálloda tulajdonlása nem tartozik ebbe a kategóriába; pénzügyi helyzetükről, befektetéseikről nem tartoznak beszámolási kötelezettséggel a tisztségviselők.
Koopman és családja még 2009-ben vásárolta meg a Munduk Moding Plantation Nature Resort & Spa-t Balin, amit azóta elismert öko-luxus üdülőhellyé fejlesztettek. A szálloda honlapja és a Politico által megszólaltatott alkalmazott szerint a család és maga Koopman is aktívan részt vesz a vállalkozás irányításában.
A jelenlegi szabályozással sokan elégedetlenek: Nick Aiossa, a Transparency International brüsszeli igazgatóhelyettese egyenesen „romlott rendszernek” nevezte azt. Az Európai Bizottság szerint Koopman szállodatulajdonlása nem minősül „külső tevékenységnek”, ezért nem volt szükség arra, hogy tájékoztassa a Bizottságot. A hatályos szabály kimondja, hogy csak olyan tevékenységeket kell „külső tevékenységnek” tekinteni, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a munkavállaló munkahelyi teljesítményét. Az átláthatóságért küzdők azonban úgy vélik, hogy a Bizottság szabályértelmezése kiskaput jelent, amely lehetővé teszi a vezető beosztású alkalmazottak számára, hogy jelentős tevékenységekben vegyenek részt anélkül, hogy azokat nyilvánosságra hoznák.
Honnan tudhatnák, hogy van-e összeférhetetlenség, ha nem is tudnak az érdekeltségről?
− teszi fel a kérdést Aiossa.
Az Európai Bizottság szabályzata előírja, hogy a Bizottság alkalmazottai nem kereshetnek évi 10 ezer eurónál többet „külső tevékenységből”, és tilos kereskedelmi célú cégektől megbízásokat vállalniuk. A rendeletek azonban nem írják elő a magas rangú alkalmazottak számára, hogy nyilvánosságra hozzák személyes pénzügyi érdekeltségeiket, ellentétben az amerikai vagy a francia szabályozással, illetve az olyan intézmények gyakorlatával, mint a Világbank és az OECD. Az alkalmazottak csupán arra kötelesek, hogy a tényleges vagy potenciális összeférhetetlenséget bejelentsék, de ők maguk dönthetik el, hogy mit tekintenek annak, és a szabályok nem tartalmaznak egyértelmű szankciókat sem. Az EU a tagországoktól és a csatlakozni kívánóktól ennél jóval szigorúbb szabályokat vár el.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: LinkedIn
