A Die Zeit szerzője nagyon aggódik Európa jobbratolódása miatt
A szélsőjobbal szemben keményebb fellépésre van szükség, a demokrácia ellenségeivel a leghatékonyabban az okos és magabiztos konzervatívok tudnak leszámolni – olvasható a német lapban. A Die Zeit politikai rovatának vezetőhelyettese, Heinrich Welfing szerint itt az ideje világosan kijelenteni, hogy az a folyamat, ami jelenleg Európában és párhuzamosan a föld más részein is zajlik, az bőven több, mint egyszerű jobbratolódás, az „ideológiai talapzatok” elmozdulásának vagyunk tanúi.
Erre számtalan példa mutatkozik. Izraelben a liberális civil társadalom a Benjamin Netanjahu, illetve ultrajobboldali koalíciója által bevezetett igazságügyi reform ellen tiltakozik, az Egyesült Államokban egyes felmérések szerint Donald Trump előzi a regnáló Joe Bident, Franciaországban pedig a jobboldali nacionalista Marine Le Pen Macront. Emellett ultrajobboldali pártok kormányoznak az egykori skandináv mintaországokban, azaz Svédországban és Finnországban, Spanyolországban pedig nem sok hiányzott a konzervatívok és az ultrajobboldaliak szövetségének létrejöttéhez. Németországban is hasonló a helyzet:
a legfrissebb adatok szerint az AfD Baden-Württembergben19 százalékot kapna, Mecklenburg–Elő-Pomerániában jelenleg a legerősebb erő lenne – a népszerű tartományi miniszterelnök, Manuela Schwesig SPD-jét is megelőzve. Az AfD országosan is a második helyen áll már.
Wefing szerint tehát a populisták, tekintélyelvűek és nacionalisták felemelkedése korjelenség: ők uralják a vitákat, ők tematizálnak, és kényszerítik globálisan a liberálisokat állandó védekezésbe.
Az európai jobboldali pártok és mozgalmak között persze számos különbség is van, de az ideológiai alap közös: a migráció és az az idegenek túlsúlya elleni folyamatos küzdelem, a globalizáció által állítólag veszélyeztetett nemzeti identitás megerősítése, progresszióellenesség, az LMBTQ-jogok és a liberális abortuszszabályok elleni fellépés, Miközben elitellenesek is, és harcolnak a szerintük baloldaliak, illetve zöldek uralta felsőoktatási és médiatúlsúly ellen. Mindezzel valós igényt szolgálnak ki a szavazók körében
– írja a liberális lap publicistája. Amióta a nacionalista jobboldal képviselői körülbelül harminc éve először bekerültek a különböző parlamentekbe, Wefing szerint azóta zajlik folyamatos vita arról, hogyan kellene ezeket kezelni. Ki kellene zárni őket? Integrálni az egyes koalícióba, sőt, a kormányba, és reménykedni, hogy nem radikalizálódnak? Sok kísérlet volt már minderre, más-más eredménnyel. Olaszországban például Giorgia Meloni miniszterelnök viszonylag mérsékelt maradt; Lengyelországban és Magyarországon viszont a jobboldali nacionalisták, alighogy hatalomra kerültek, rögtön elkezdték szisztematikusan elkezdték lebontani a demokráciát – teszi hozzá még Wefing. És azt is írja, hogy egyelőre csak egy dolog tűnik biztos ellenszernek a szélsőjobb ellen:
a magabiztos, mérsékelt konzervatívok határozott fellépése.
Ezért úgy véli, most nagyon sok múlik azon, hogyan alakul a németországi CDU sorsa. A CDU eddig sem nem tett a szélsőjobb erők ellen, szavazóit az infláció megfékezése, a bevándorlás szabályozása, a külső és belső biztonság érdekli. Ellenfeleinek viszont lassan fel kell tenni a kérdést: a kereszténydemokratákat vagy a szélsőjobboldali AfD letörése-e a fontosabb számukra. Ha előbbi történik, annak tragikus következményei lehetnek. Az unió utolsó nagy polgári néppártja ugyan nem a legfényesebb korszakát éli, de ha szétesne, mint a mára romhalmazzá vált korábbi francia és olasz partnerei, sokkal több veszne el vele, mint a köztársaság egykori állampártja.
Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
