Frappáns mondattal üzent Karikó Katalin az életét megnehezítő embereknek
Mint korábban lapunk is beszámolt róla Karikó Katalin magyar biokémikus és Drew Weissman amerikai mikrobiológus kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseikért. Az utóbbi három évet leszámítva Karikó Katalin egész élete munkahelyi kudarcok sorozatából állt. Elküldték, sokáig nem nyert egyetlen nagy kutatási pályázaton sem, nyugdíjazták, de soha nem adta fel. Túl a 65. életévén vált híressé, a világ tudományos akadémiái, legrangosabb egyetemei, királyi családjai tüntetik ki. Budapesten a Semmelweis Award átvételekor megosztotta a hallgatóságával a saját titkát: soha se hagyd, hogy mások döntsenek a sorsodról, számolt be a Ripost.
Az általános iskolában tanulmányi versenyeken indultam, élővilágból voltam a legjobb, hetedikes koromban megyei harmadik helyezett lettem. Nyolcadikos koromban harmadik lettem az országos versenyen. Egyhetes megmérettetés volt itt, Budapesten. Apukám föltett a vonatra, és én egyedül elutaztam 150 kilométerre. Amíg vissza nem mentem, nem tudták, megérkeztem-e, mi történt velem. Akkor ilyen volt a világ.
– mondta el a biológus korábban. Katalin a helyi gimnázium tanulója lett, ahol kiváló tanárok tanították.
Tóth Albert, a biológiatanárom, Rácz tanár úr-díjat is kapott, Csobay Zoltán tanár úrnál pedig kémiai kísérleteket végeztünk, ami nagyon fontos volt a pályám szempontjából.
– nyilatkozta. Katalin hentes édesapja csak általános iskolai végzettséggel rendelkezett, anyukája pedig könyvelő volt. Életében először akkor járt Szegeden, amikor belépett az egyetem kapuján.
Először az ELTE-re jelentkezem, de a Magyar Tudományos Akadémia megnyitotta a Szegedi Biológiai Kutatóközpontot, és arról álmodtam, kutató leszek és ott fogok dolgozni. Áthúztam a felvételi lapon az ELTE-t, és beírtam, hogy JATE. Már hallgatóként a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban kezdtem dolgozni.
– mesélte. Katalin 1985-ig dolgozott a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban, de végül létszámleépítésre hivatkozva elküldték, ő pedig elfogadott egy állást az Egyesült Államokban.
1989-ben a University Pennsylvaniára kerültem, ami Philadelphiában van, ott kezdtem el mRNS-sel foglalkozni.
– mondta. Katalin 7 éven át a kardiológián dolgozott, ahol végül lefokozták és megint elküldték. Így került az idegsebészeti klinikára.
Az egyik orvostanhallgató, aki velünk dolgozott az előző laborban, megtudta, milyen helyzetbe kerültem. Azt mondta a tanszékvezetőnek: az agysebészetnek kell egy molekuláris biológus. Így kaptam labort és fizetést. Tizenhét évig tudtam itt dolgozni.
– részletezte. 2013-ban azonban új tanszékvezetőt neveztek ki, aki újra ajtót nyitott Katalinnak. Végül az akkor még feltörekvő BioNTech cég alelnöke lett. Ennél a cégnél fejlesztette ki a Pfizer Covid elleni védőoltást, amiért Nobel-díjjal tüntették ki.
Tehát köszönetet mondok azoknak, akik megnehezítették az életemet. Nélkülük nem lennék ma itt