Így támad a polip – Újabb részletek a Soros-birodalom lengyelországi tevékenységéről
Soros György médiabefektetései, illetve a milliárdos által pénzelt helyi civil szervezetek mellett a külföldi politikai nyomásgyakorlás megléte is jól kitapintható volt a lengyel választási kampányban, amelyet követően a balliberális oldal szerzett többséget. A lengyel történések egyúttal figyelmeztetésként is szolgálnak, mire kell számítaniuk az önrendelkezéshez ragaszkodó magyaroknak.
A Magyar Nemzet cikksorozatában mutatja be a lengyel választásokat meghatározó külföldi befolyásolást, mert ez komoly tanulságokkal szolgál a magyar nemzeti önrendelkezés szempontjából is. A harmadik részben a külföldi politikai nyomásgyakorlás legkülönbözőbb formáit tárják fel.
Júliusban az Európai Parlament megállapította, hogy független választási megfigyelőket kell küldeni Lengyelországba az őszi általános választásokra. A képviselők úgy vélték, továbbra is rossz a helyzet a lengyel jogállamiság terén, ezért egyelőre blokkolni kell az uniós helyreállítási forrásokat. Egyúttal az Európai Parlament újabb állásfoglalásban marasztalta el a lengyel kormányt. A balliberális többségű intézmény aggódott a lengyel választási törvény módosításai miatt is. Ahogy írták: „a változások diszkriminációt jelenthetnek a külföldről szavazók ellen”, illetve szerintük a lengyel legfelsőbb bíróság választási vitákkal foglalkozó kamarája „nem tekinthető független és pártatlan törvényszéknek”.
A hazánkat is rendszeresen támadó Daniel Freund, az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának német zöldpárti képviselője a Szabad Európa nevű, kizárólag amerikai forrásból működtetett médiumnak eljutatott közleményében a fentiekhez hozzátette:
Néhány hónappal a lengyelországi választások előtt fokozódnak a kormány demokrácia elleni támadásai. Az Európai Bizottság túl keveset tesz e támadások ellen. Komolyan lehet tartani attól, hogy a választás nem lesz szabad és tisztességes. Megdöbbentő, hogy aggódnunk kell a demokrácia helyzete miatt az egyik legnagyobb EU-tagállamban. A választási megfigyelőket nem lehet megúszni.
A választások lebonyolítása, illetve az eredmények ismerete alapján utólag megállapítható, hogy a hangulatkeltések teljesen alaptalannak bizonyultak. Idén augusztusban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök az őszi lengyel parlamenti választásokba történő beavatkozásként értelmezte, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciójának vezetője a „jogállamellenes” lengyel kormánypárt „legyőzéséről” beszélt.
Betelt a pohár!
− fakadt ki Morawiecki az X – korábban Twitter – nevű közösségi oldalon.
Ellenségnek nevezett bennünket, ez már nem az első ilyen kijelentés. Elég ebből!
– fogalmazott akkor Morawiecki. Szintén fontos esemény volt a kampányban az úgynevezett vízumügy kezelése. Az, hogy az Európai Parlament általános vitában tárgyalta a balliberális kampánytémát, és mindezt közvetlenül a választások előtt tette, szintén erőteljes beavatkozási kísérletnek tekinthető. Mindemellett Olaf Scholz német kancellár a vízumügyben szintén magyarázatot kért, az ellenzék narratíváját és szóhasználatát (vízumbotrány) alkalmazva. Az is sokatmondó volt, hogy a nyári néppárti kongresszuson az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen úgy köszönt el Tusktól, hogy „remélem, jövőre már miniszterelnökként köszönthetjük”. Ugyan ez a megszólalás önmagában még nem számít direkt beavatkozásnak, de bizottsági részről nem szokás így állást foglalni egy tagállam belügyében. Különösen úgy nem, hogy az uniós csúcsszervek nem adták oda Lengyelországnak a neki járó uniós forrásokat, miközben Tusk – a magyarországi baloldalhoz hasonlóan – azzal kampányolt, hogy ő egyetlen nap alatt meg fogja szerezni országának ezeket a pénzeket.
Lengyelország esete nem volt egyedi. Emlékezetes: Von der Leyen az amerikai Princeton Egyetemen mondott beszédében tavaly azzal fenyegetőzött: ha Olaszország a 2022 őszi parlamenti választások után nehéz helyzetbe kerül, megvannak az eszközeik, mint Lengyelország és Magyarország esetében. Az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke is aggasztónak tartotta a jobboldal győzelmét Itáliában. Frans Timmermans közölte: Giorgia Meloni jobboldali szövetsége fenyegetést jelent az uniós értékekre. Hozzátette: fél a jobboldal társadalmi és erkölcsi programjától. Végül, de nem utolsósorban Volodimir Zelenszkij szeptemberben az ENSZ-nél és Kanadában tett látogatása után hazafelé utazva megállt Lengyelországban, de egyetlen kormánytaggal sem találkozott. Az ukrán elnök viszont kitüntetett két lengyel civilt, akik közül az egyik ellenzéki szimpátiájáról ismert, ami sokan egyértelmű oldalválasztásként azonosítottak részéről, különösen Zelenszkijnek a lengyel kormánnyal folytatott gabonaügyi vita fényében.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
