Pesti Srácok

Tűzfalcsoport: Daniel Freund náci alapítású kitüntetést kapott, de tagadja

Tűzfalcsoport: Daniel Freund náci alapítású kitüntetést kapott, de tagadja

Bár a hírhedt magyargyűlölő Daniel Freund utóbb cáfolta egy X-bejegyzésben, hogy megkapta volna a Nagy Károly-díjat, akkor vagy az önéletrajzában, vagy most állít valótlant. Mindenesetre a Tűzfalcsoport elemzése rámutat: a díj valójában egy náci alapítású kitüntetés.

A portál kiemeli: a balliberális magyargyűlölő Daniel Freund saját önéletrajza szerint az európai ifjúsági Nagy Károly-díj 2011. évi nemzeti díjazottja. Ez az egyetlen kitüntetés, amelyet európai parlamenti önéletrajzában feltüntet. Bár az aacheni Nagy Károly-díj és ifjúsági Nagy Károly-díj a Német Szövetségi Köztársaság legrégebbi politikai kitüntetése, amely az "Európa és az európai egyesülés" terén szerzett érdemeket díjazza, az olyan ismertebb nevek mellett, mint Robert Schuman, Konrad Adenauer, Václav Havel, Tony Blair, Bill Clinton vagy Donald Tusk, néhány sötét náci múltú ember is részesült benne. Ilyen volt például Joseph Luns, aki 1933 és 1936 között tagja volt a nemzetiszocialista pártnak. Külön érdekesség, hogy a Nagy Károly-díjjal kitüntetetteket kiválasztó "Nagy Károly-díj Társaságot (Karlspreisgesellschaft)" is az a Kurt Pfeiffer hívta életre, aki korábban tagja volt a náci pártnak és öt másik náci szervezetnek. A cikk megjegyzi:

Az már csak hab a tortán hogy a díj valójában a Nagy Károly-mítoszhoz kapcsolódik, amely 1871-től kezdve a Német Birodalomban, különösen Aachen térségében nagyon népszerű volt "birodalmi eszméje" és feltételezett szerepe, mint "Európa egységének megteremtője" miatt.

PestiSracok facebook image

A teljes elemzés itt olvasható.

Forrás: Tűzfalcsoport; Fotó: MTI/Soós Lajos

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.